Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története

menyiem épülőknél a tudnivágyat még dermedt álmából felserkentve a népet ismeretek iránt lelkesült felébredésre bírhatni. Az iskoláztatás legpontosabb volt: Ácsán, Aszódon, Ikladon, Hévizgyörkön, Domonyban és Csőváron. Hanyag iskoláztatás miatt 3 iskola volna megrovandó, azonban nevöket jó eredmény fejében a jövőre elhallgatom. Nyári iskola mulasztásnak érzékeny oka mindenütt a közös libalegelő hiánya. Ha községek ilyen legelővel rendelkezhetnének, mindenütt a közös libapásztor felválthatná a gyermekeket ezen iskolakerülő elfoglalkozástól s megváltaná őket lelki üdvüknek. S ez hiszem mégis csak többet ér a sült libánál is. Ily közlegelőket fogalmazni, még pedig követelőleg is szorgalmazni kiválóan a tanító Urak érdekében fekszik - amennyiben a pontos vagy hanyag iskoláztatástól függ az iskolának fény vagy árnyba helyezése, s ezen kedvező vagy kedvezőtlen visszfényének közvetlenül a tanítókra visszahatása, különösen ezen utóbbi esetben, nem ritkán méltatlanul a tanítói kebelre fájdalmasan balvélemény súlya. Dióhéjba foglalva ezek volnának véleményeim a múltra. Most áttérek népneveléstani nézeteimre. Minden véges műveltség, tehát erény, erkölcs, szóval lelki tökély a végetlenség érzetéből származik. Enélkül az élet futammá, az ember fatalistává korcsosul. Istenben (mint lelki legfőbb valóságban) ismeretünk, minden más ismereteknek az alapja. Élő Istenben s lelki állhatatlanságban vetett hitünk, - de az az utóbbiban nem csak mint lehetőségben, de mint kétséget nem szenvedő múlhatatlan valóságban vetett hitünk, minden értelmünknek, érzeményünknek, tettünknek, szóval életünknek a megszentelője. Ily hit felrázza az értelmet, szívet és akaratot, s mint ilyen emberi tökélynek rugójává lészen. De bír-e a jelenkor ily élő hittel? Megüti-e a jelen emberiség e hitnek mértékét? Észlelhető-e ily értelmi, erkölcsi, szellemi, vallásos ébredés? Fájdalom! - a vallás nem iskoláinkban, de az életben számkivetve van. Legtöbbje az emberiségnek babona éjében tapogatózik, más része megvetve a szellemi létet, egyedül a földi ábrándjainak él. Az igazság Brennus kardjával mért jog, nesze semmi, fogd meg jól álcza alá záratik. A törvény mindenütt malaszt, véka letéteményeztetik. A baráti kéz, nem kész az iránt, de készpénzért nyújtatik. A munka lelki nyugalom helyett a jutalomért, sőt jóval azon alól végeztetik. S mi ennek oka? - A hit hiány, a hitnek mint a szellem éltető elemének számkivetése. A hit párhuzamba hoztatása a levegővel. Mint a levegőnek, hogy a föld életet ébresszen - le kell hatolnia a föld minden rétegébe, enélkül kihal a fény, kihal az élet. Úgy az élő hitnek követnie kell az embert az élet minden mozzanataiban. - Enélkül az ember nyilvános gonosztevő, de az emberi társadalomnak botránykövévé válik bizonyosan. Hit nélkül az ember erkölcsileg halott. Szellemi életfánknak hit a gyümölcse. E három irányban kell a fának egyszerre növekednie. így történik ez a közönséges fánál is. - bennlévén már a rügyben a jövő fának teljes összműködése. De ha már a nevelést e három irány közül eggyel kellene kezdenünk, a gyökér s ne gyümölccsel kezdjük. A gyökér vagyis a hit idvezit. A jó cselekmény még nem teremtette az embert, de jó ember tesz jó cselekményt. Úgy szintén a rossz tett még nem teszi az embert rosszá, de a rossz ember eszközöl rosszat. Nem a víz teszi a forrást édessé vagy keserűvé, de a forrás ad a víznek édes vagy keserű ízt. Nem a gyümölcs teszi a fát rosszá, hanem a fa hoz rossz vagy jó gyümölcsöt. A mű nem teszi a mestert mesterré, de a jó mester végez jó művet stb. S így a gyökér vagyis az élő hit megy, idvezit, lehet egyedül koros társa az egyéni életünknek üdvös orvosa, melyre különösen nekünk a neveléssel foglalkozó Isten választottainak kell éber figyelemmel lennünk. Mert a hitetlenség s ezzel karöltve járó gonoszság rosszlányként kerülget, lesve, közülünk ki elnyelhetne... A hitnek tehát az iskolában is az összes tanulmányok rétegébe kell hatnia. És itt a közvetlen hit tanítás. A bibliához úgy hiszem nem kell kommentár. De mi történjék a többi tantárgyakkal? Biz ezeket is végős refraimban az Isten tervszerűségére kellene visszavinnünk. Még pedig korán 109