Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története
az özvegy és az árvák még fél évig kapták a tanító fizetését és használhatták a tanítói lakást. Öt évenként 50 forint korpótlékot írt elő a törvény, amit a tanító fizetéséhez kellett csatolni. A fizetés természetbeni részét is meghagyta a rendelkezés. A készpénzt az iskolafenntartónak havonta, vagy negyedévenként kellett előre kifizetni a tanító részére. A termény értékét pedig úgy kellett megállapítani, hogy 10 év átlagát számították ki. 22 Ha a tanító a kántori állást is ellátta, akkor együttes kántortanítői fizetést kapott. 23 A tankötelezettséget 6-12 éves korig írta elő az új törvény. Az iskolát azonban a gyerekeknek 15 éves korukig kellett látogatniok. Azt a szülőt pedig, aki tanköteles gyermekét távol tartotta az iskolától, pénzbüntetés kirovásával késztették gyermeke iskolába járatására. Az új törvény figyelmét nem kerülte el az iskola épülete sem. Tudott dolog, hogy a régi iskolát csak javítgatni lehet, de arra új követelményeket felállítani kockázatos. Ezért ott csak az átalakítások jelenthették a korszerűsödést. Ha azonban valahol a régi helyett új iskolát épített az iskolafenntartó, akkor figyelembe kellett venni: 1. Az új épületet egészséges helyen, száraznak, a gyermeklétszámhoz alkalmazkodónak volt szabad megépíteni. A számítások alapján 1 tanterembe ha 60 tanuló jár, akkor a tanterem méreteinek azt a nagyságot kellett elérnie, hogy tanulónként legalább 8-12 négyszögöl lábnyi hely jusson. A terem legyen jól szellőztethető. Tágas ablakok beépítésével a kellő világosságot lehetett biztosítani, s a szellőztethetőséget gyarapítani. 2. Egy tanító maximum 80 gyereket tanítson. Ha a létszám ennél több lenne, akkor külön engedély alapján volt lehetséges azokat egy csoportban tanítani. Az egyes tantárgyakat is meghatározta a törvény. Az oktatás nyelve az anyanyelv volt, de a magyar nyelvet mindenütt tanítani kellett. A tantervet és a tankönyveket a hitfelekezetek állapították meg. A tanfelügyelővel ezt közölni kellett. A tanítók feladata volt, hogy a tantervet bemutassák az iskolalátogatáskor. Külön rendelkezés jelent meg 1876-ban az iskolaszékek alakításáról. 24 Az iskolaszék az egyházközségekben rendszerint a presbitérium lett, mert ez a választott szerv irányította az egyházközséget. Az elnöki tisztet a lelkész és a felügyelő alkotta, akiknek külön feladatuk volt az iskola rendszeres látogatása. 1896-ban 25 kiegészült az iskolaszék feladata a tanköteles gyerekek beíratási körülményeinek és az iskolába járás ellenőrzésével. 1876-ban 26 a közegészségügyi rendelkezés révén szabályozták az iskola és az egészségügyi szervek kapcsolatát. Különösen járványok idején volt nagyon fontos, hogy az iskola és a tisztiorvos rendezett viszonyban legyen egymással, hiszen a ragályos betegségek terjedésének megelőzésében pótolhatatlan feladata volt a tisztiorvosnak. Ő tiltotta el a járványos betegségben szenvedőt az iskolalátogatástól, intézkedett az iskola bezárásáról, foglalkozott az egészségügyi jelentések tanulmányozásával, az esetleges fertőtlenítésről is gondoskodott. 1893-ban külön szabály készült az államsegélyezett egyházi iskolák irányításáról. 27 Ebben az iskolaszék szerepe megnőtt. Tagjai voltak részben hivatalból kiküldöttek, részben pedig választottak. A választott tagok száma: 5-10 között, 6 évre szólt a megbízatás. Az iskolaszék vezetője a lelkész és az egyházközségi felügyelő volt. Előfordult, hogy választottak külön iskolai felügyelőt is. Az iskolaszék értekezleteiről jegyzőkönyvet kellett készíteni, amit az egyházközségi jegyző vezetett. Az iskolaszék konkrét feladata volt, hogy minden, az iskolával kapcsolatos ügyet felvállaljon. Ezek között van az egyházi nevelés és tanügy sikeres vezetése, fejlesztése, szabályok alkotása. De az iskolaszék intézte a tanítóválasztást, a tanító javadalmazását. Őrködni kellett az iskola felszereltségének szinten tartásán, az oktatás és nevelés megvalósításán, a tanrend és órarend szerinti munka elvégzésén, de gondoskodnia kellett az iskolarend megfelelő működtetéséről (beíratás, mulasztás, épület-karbantartás, tisztaság és rend) is. A tanítónak nem adhatott ugyan utasítást, de azokat a tapasztalatokat, amelyeket az iskolai életről szerzett, jegyzőkönyvileg rögzítették. 10
