Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Jakus Lajos: A töröktől megszabadított Vác 1596–1622

„Úgy mint két lóra való veoreos Chyotar, két kész Paplan, egy végh Aba posztó, egy pár kengyel vas sziastól, négy keotés fekete Satian az melben vagion 40 db, egy kötés sárgha karmasin úgy mint 11 db. Fél keötés veoreos karmasin 5 db, Asszony Embernek valló eövett szörbeől csinált 1 db, Syrom Zeöld Sygiartoknak való két keotis." M] Levele végén azt is megjegyzi Czétényi, hogy Bornemisza Györgytől előttevaló nyáron a komáromi harmincados két kis órát vett el, melyeket Budára akart vinni. /Ez viszont a törököknek kellett volna./ Bornemiszát 1б13. júniusában újabb áruval tartóztatják fel Vácon. Szállított 70 kidolgozott közönséges messinnek nevezett birkabőrt, 30 karmazsin bőrt, 20 font sárga cérnát, 3 karmazsin csizmát 7 forint 50 dénár értékűt, 50 cápa bőrt, melyek után a császári-királyi felségnek harmincadot fizetett, ezért szabadon elbocsáttatott, - igazolja Palai Miklós helyettes harmincados. Ugyanakkor török párnákat szállított méltósága Helma Gergely úrtól, melyek után harmincadot nem fizetett, szabadon elbocsáttatott. Amelyekről tehát királyi levele volt, azokat átengedték: 6 vég patyolat két kötésben, 2 Nittra selyem 2 kötésben, fekete selyem 1 kötésben, fekete cérna 1 kötésben, 1 karmasin, 1 karmasin czizma, 1 paplan közepiben való tarka vászon, 1 tarka vászon kézben való kis keszkenő, 1 darab makhir, 3 konc bőr varratlan, 1 hódbőr varratlan, 2 törők kárpit, 9 futó öt darabban, jó cápa, 7 kék paplan, 34 sárga, vörös és fekete szattyán, 1 skatulába mazsola szőlő. Amelyekről királyi levele nem volt, azokat Szempczen a harmincados, az utasításnak megfelelően elkobozta. A kereskedő azt állítja, hogy 6 párna Jergen uré, a többi portékát pedig a Budán fogságban lévő Lichtenstein gróf küldte bizonyos barátainak. A kereskedő hozott magával hat török levelet Molard Jánosnak és más haditanácsosnak.

242 Harmincadmentességet élveztek az „urak és Főemberek" a töröktől felhozott „marha" után. Czétényi jelenti, hogy az után semmit nem vett, „mivel hogy magok szükségekre veszik az Urak és az feő Emberek." мз Másjellegű harmincadmentességről kér Glosius döntést a Kamarától. Komáromi kereskedők 1615-ben Vácon vettek 18 akó bort, „melyről csak egy pénzt sem akarnak fizetni." Czétényi pedig a várossal úgy végzett és alkudott meg, hogy amely bort onnan fölhoznak, minden akótul két pénzt fizetnének, akik Vácról bort kivisznek. Kéri a Kamarát, hogy a váciakkal való végzését hagyja helyben, „mert ha a komáromiaknak elengedi, annak utána senki sem fog füzetni semmit is, sőt még akik addig is a két-két pénzt megadták, azt is vissza fogják tőlem kérni." 244 Vitás kérdésben Czétényi vagy Glosius a Kamara döntését kérte. Három görög hozott Vácra lól4-ben 17 fehér báránybélést. Megkeresték Beniczky főkapitányt, megparancsolta nekik, harmincadot ne adjanak, mivel az ittvaló vitézlő nép szükségére hozták. Czétényi kettőt szolgája számára vétetett el a harmincadért, amit felküld a kamara urainak.

245 Újvári Szűcs Bálint Vácott egy szűcstől vásárolt fehér báránybélést, 15 fekete, s férfi embernek való ködmönt 16-ot és gyermeknek valót 8-at és 3 rókabört, de a harmincadjával elment. Czétényi másfél mérföldről visszahozatta mind marhástól. Kérdi, mihez tartsa magát. Tudta már ugyanis, hogy Szűcs Bálint protestált a marha lefoglalása ellen s Újvárban vannak protektorai: Eszterházy Pál, Karcsai Somogyi Albert és Horváth István. Kérik, téríttesse meg azt a néhány ködmönt a Kamara, „mert nem lehetnek meg a Végházban mesteremberek barátsága nélkül." Harmincadmentességre történő hivatkozásról ír Glosius lói9-ben. A Kamarának kell róla ismét döntenie: „előttem való Váci harmincados Czétényi János Uram elleitől fogvan minth egész Tisztségnek viseléséigh Váczon lakozó Polgároktul Baranyárul hozoth Városi kocsmára kereskedésnek eokaert boroktul sem egiktül, sem masyktul, soha semmi harmincadot nem wöth, mely engedelem leth a Fiscusnak fogyatkozására és kárára." Amint ismét hoztak Baranyárul borokat, a harmincadra sem mentek, hanem egyenesen a pinczékbe vitték, „Prebendalván /adományként tekintve/ azt, hogy ők annak előtte sem jártának harmincados útban és nem is attak soha harmincadot." Glosius kéri, informálja a Kamara: „mit kellessék cselekednem, az elebeni szabadságban kereskedgyenek, avagy penighlen a harmincadot adgyák meg." 24(> 48