Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Schrett László: Egy spanyolfal restaurálása

(Hegyi György, Pest megyei Könyvtár). Ezek az úgymond művészi paravánok már régen nem hordozzák a japán forrás puritánságát, mobilitását, könnyedségét. A spanyolfalak, paravánok, térelválasztók alapvető célja az elszeparálódás, leválasztás, takarás, tehát mindenképpen az átláthatatlanság. Fontosnak tartom megemlíteni Kis-Tóth Ferenc kortárs magyar képzőművész Grand Art kísérletei közül a paravánjait, mert egyrészt ez a kapcsolat jól kifejezi a művészet viszonyulását az objektív dolgokhoz, másrészt megmutatja egy tárgy teljes átlényegülését és a „tiszta iparművészet", illetve a „tiszta képzőművészet" közötti filozófiai különbséget. Ez formailag paraván, de funkcióját tekintve egy vizuális információhordozó. Formája, elhelyezkedése miatt kiemeli a mondanivalót. A harmonikaszerkezet labirintussá válik. Ami eddig eltakart, titkolt valamit, most átlátható, átjárható. Az elemek átfedik egymást és reinterpretálnak különböző beidegződött jeleket, jelképeket. Ez már antiparaván.

7 (3. kép) Analógiát vélek felfedezni a múlt század végén, a századfordulón házilag készített képeslapok, és a restaurált paraván montázs-kollázs technikája között. 1885-től a Magy. Kir. Posta házilag készített, különböző méretű, anyagú (pl. nyírfakéreg) képeslevelezőlapokat is kézbesített kb. az első világháború végéig.

K „... minden addigi nyomdatechnikai eljárás nagy fantáziával vetette rá magát erre a konvencióktól mentes területre. De nemcsak technikai trükkök és bravúrok tobzódtak, hanem az anyaghasználat is. Nem véletlenül vált éppen a képeslevelezőlap a kollázs-montázs technika egyik legfőbb kísérleti területévé".

9 VI. ÁLLAPOTFELMÉRÉS 4. sz. kép Szúrágott láb (jól látható a köldöktipli és a kék borítópapír rongálódása, valamint a vászon felkunkorodása a kazettában. A tárgy erősen megrongálódott állapotban került a múzeum gyűjteményébe. Ott a nem megfelelő raktározási körülmények miatt tovább romolhatott az állaga. Faszerkezet: a lábaknál hiányos, szurágott, a szerkezet stabilnak tűnt, de az áztatás során a jobb felső csapolás enyvezése szétvált, mivel még a készítésnél eltörhetett és darabokban ragasztották össze. Szögek: rozsdásak, könnyen lepattan a fejük, ezért újrafelhasználásukat ilyen állapotban - bár indokolt lenne - értelmetlennek tartom. Lenvászon: mindenhol kettészakadt hosszában a használattól. A szögek rozsdásodása meggyengítette a szögfej körül az anyagot. A paravánra szögelt 2-3 cm-es csíkok kivételével az összekötő vászonrészek hiányoznak. Zsákvászon: poros, vízfoltos és apró szakadások láthatók rajta. Külső papírborítás: a faszerkezetnél körben szakadozott, egyéb szakadások, hiányok láthatók az egész felületen. A kifeszített vászon ragasztás utáni száradáskor jobban zsugorodhatott, mint amit a papír szakító szilárdsága elviselt volna, (a vászon mozgása, rugalmassága nagyobb, 516