Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)
Lukács Katalin: Ékszeresládika a tápiószelei Blaskovich Múzeum gyűjteményéből
szék újra színezettek, illetve aranyozottak. A restaurálást végző ötvös, a láthatóan külföldi ezüstműbe a magyar ezüstjeleket minden valószínűség szerint ekkor ütötte bele. Ezek a XIX. századi magyar ezüstjelek szembetűnően különböznek a frízeken csak erős nagyítóval felfedezhető régi mesterjegyektől, amelyek a zománcozott régi ezüstművel nyilván egykorúak." A magyar ezüstjeleket visszakeresve Pallai Sándor: Nemesfémipari Zsebkönyv с könyvében a négyszöges idomban a 3 szám és egy A betű közt rajzolt kutyafej a 800 ezredrész finomságú ezüsttárgyak jelölésére szolgált, 1867-1937-ig a Magyarországon és Ausztriában felállított Fémjelző Hivatalok jelölése volt. „Ausztria területén lévő fémjelző hivatal az A-Ny-ig terjedő betűket, Magyarországon pedig a P-Z-ig terjedő betűket használták.'"^ A fémjel mellé ütött A betű tehát (a lábazat felett) a ládika ausztriai eredetére utal. Mikroszkóppal vizsgálva és mérve, megegyezik a felső frizen lévő, egymás mellé ütött két A betűvel. Ezenkívül, a Blaskovich György által nem láthatott helyen, ugyanazon friz egyik leszorított sarokfiguráját lebontva, ismét előbukkant a már említett fémjel és mellette az A betű. A bizonyosság kedvéért utána jártam a De Arfe család történetére vonatkozó irodalomnak. Részletes leírást Antonio (Juan) de Arferől a „Recherches sur l'arfeveria en Espagna 1878 Aumoyen age et la renaissance", ezenkívül Marc Rosenberg: „Der Goldschmiede Merkzeichen" с. könyvének 4. kötetében, a külföldi ötvösök felsorolásánál találtam, de mesterjegy egyikben sem szerepelt a De Arfe családtól. Ezenkívül nem találtam arra sem példát, hogy egy monogramban szereplő két betűt külön-külön ütnek be a fémbe, még ha a betűk azonosak is. (Több helyen szerepel még az ezüstjel mellett a „HB 2" mesterjegy. 1867-től jőnéhány HB monogramú mester dolgozott az Osztrák-Magyar Monarchiában, de sajnos, egyik mesterjegy sem egyezik a keresettel. IV. ÖSSZEFOGLALÁS Blaskovich György a ládika stílusa, ereklyetartó volta, ötvösremek értéke alapján arra következtetett, hogy eredetileg egy spanyol platareszk stílusban készült ötvösműről van szó, illetve a két „A" betű feltehetőleg Antonio de Arfe, az egyházi ötvösremekműveiről ismert, híres, Spanyolországba vándorolt Henrik Afre fiának alkotása, aki a gót stílusú műveken először alkalmazta az olasz reneszánsz díszítéseket. A feltevést alátámasztja még a bőrtokon olvasható felirattal: Johanna" aki - a ládika stílusát, korát és értékét figyelembe véve - V. Károly spanyol király lánya lehetett s vagy neki, vagy ő készíttethette a ládikát, Magyarországra kerülését pedig Johanna magyar kapcsolataival magyarázza. (Johanna unokaöccse II. Rudolf magyar király, aki híres műkincsgyűjtő volt és a spanyol udvarnál nevelkedett; halála után értékei közül sok került eladásra.) Bár az eredet történelmi levezetése elképzelhető, a szerző a tényeket semmilyen forrásmunkával, irodalommal nem támasztja alá. Ezért próbáltam technikai és restaurátori szempontból megközelíteni a ládika korát és beazonosítani a különböző korú ötvös- és ezüstjegyeket. Mesterjegyekre alapozott feltevése a ládika korát illetően nem bizonyult igaznak. A stílusjegyek alapján talán megfelelne feltételezett korának, de ugyanúgy lehet egy XIX. századi reneszánsz utánérzet is. Nem hamisítási szándékkal készült, ezt az alkalmazott fejlett ötvöstechnikák bizonyítják, (hengerelés, csavarmenetek esztergálása). Ugyan valószínűleg végeztek rajta kisebb javításokat, így felújították a fedél és az ékszertartó üreg aranyozott borítását is s így elképzelhető, hogy a hitelesítő ezüstjegyek ekkor kerültek rá (1867-től arany és ezüsttárgyak csak fémjelezve kerülhettek forgalomba). De kb. 200 évnél korábban nem készülhetett, a fent említett tecnikák alkalmazása miatt. Nyitott kérdés marad még, hogy eredetileg ereklyetartónak készült-e ez a ládika? A dupla fenékrész, szélein apró lyukakkal arra szolgált-e, hogy a belehelyezett szerv nedvei elszivároghassanak? (Blaskovich György feltételezése.) Blaskovich György történelmi levezetésében arra a 508