Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

G. Sin Edit: Egy alföldi település története a forradalomtól a millenniumig – Abony, 1848–1896

öregbítette hírnevét Vajda Béla abonyi rabbi 1896-ban megjelent díszes kiadású könyve az Abonyban és vidékén élő zsidók történetéről.

m Az egyházak részt vettek a község egész kulturális életének irányításában. Különféle egyleteket, társasköröket szerveztek (1873: Katolikus Olvasóegylet, Nagy-Abonyi [izraelita] Társalgási Egylet, 1887: Abonyi Izraelita Nőegylet, 1894: Abonyi Katolikus Munkásegylet),

156 Az egyházi jellegű egyesületeken kívül más kulturális, társas körök is működtek. 1856-ban, az önkényuralom enyhülésével engedélyezték a helyi előkelőséget összefogó Casino megnyitását, amely 74 taggal indult.

157 I860 februárjában „.. .néhány lelkes polgár felhívást intéz a város minden rendű lakosaihoz, hogy az úri Casino mintájára állítsanak fel egy társulatot, melyben a közrend is szabad idejét hasznosan és kellemesen eltölthetné." A felhívás erdményeként 1861 decemberében megalakult a Polgári Olvasókör 182 taggal. Megrendelték a legfontosabb pesti újságokat, pl. a Pesti Naplót, Vasárnapi Újságot, Iparosok Lapját, Üstököst, Bolond Miskát, Hölgyfutárt, Hírmondót, Magyar Izraelitát. IW 1872-ben alakult az Abonyi Társalgó Kör. „A társulat célja művelt társalgás és eszmecsere, valamint kedélyes időtöltés végetti gyűlhely alakítása." 1893-ban készült el a részben politikai, részben közművelődési Függetlenségi 48-as Kör alapszabálya. Kifejezetten közművelődési céllal alakult 1893-ban az Abonyi Munkásegylet, az 1898-ban létrehozott Abonyi Korcsolyázók Társasága pedig a testedzést tekintette fő céljának.

IW A millennium évében a következőképpen alakult Abonyban a közművelődési, illetve részben közművelődési egyesületek taglétszáma: Casino 54, Polgári Kör 90, Társalgási Egylet 40, Katolikus Olvasó Egylet 120, Népkör 120, Független 48-as Kör 118, Katolikus Munkásegylet 280 tag.

160 A hivatalosan elismert, alapszabállyal rendelkező egyesületek mellett nagy jelentőségük volt a kötetlenebb, szervezeti formát nem öltött összejöveteleknek, társaságoknak, különösen az önkényuralom idején. Abonyi Lajos monográfiájából tudjuk pl., hogy 1850-ben, a közbirtokosok Szent Mihály napi közgyűlése után Ürményi Ferenc „... kastélyában három szobára teríttetett, melyre ezúttal nemcsak a közbirtokos urakat, de a város elöljáróságát is meghívta. .. .Buzdította azután a földesurakat az irodalom pártolására s azonnal ott helyben előfizetett valamennyinek a »Nemzeti Könyvtár«-ra, mondván, hogy ilyen időben, midőn idegen törvények ideiglenes nyomása alatt vagyunk, csakis nyelvünkben, irodalmunkban élünk, tehát azt pártolni kell. Az eszméletre ébredt konzervatív hazafi ugyanazon estve megjelent az abonyi süldő ifjúság műkedvelő előadásán. Kisfaludy »Pártütők-ét adták."

161 Az ifjúság műkedvelő előadásainak a népszerű fiatal református tanító, Molnár Pál volt a fő szervezője. Az uradalom nagy vendégfogadójában tartott előadások bevételét jótékony célra, pl. sebesült 48-as honvédek segélyezésére, később az ínségesek megsegítésére, a kórházalapra, vagy utcai lámpák felállítására fordították. A környékbeli földesurak is támogatták őket: „Orczy György báró Ujszászról régi házi színpadát annak teljes kellékeivel, színpadszerkezetével, függönyeivel, színfalaival, egyes díszletdarabjaival az abonyi műkedvelő társulatnak ajándékozta." 162 Az önkényuralom éveiben csak zsandárok felügyelete mellett lehetett összejöveteleket tartani. Be kellett mutatni a szolgabírónak a mulatságok táncrendjét, „...melyből a körmagyar, a mazurka töröltettek, csárdástánc egész éjjelre csak egy engedtetett, helyükre mindenüvé keringő, valcer Íratott. Indulóul csupán a Radeczky induló engedélyeztetett, a Klapka, Hunyadi, Rákóczi indulók húzatása büntetés alá esett. A gotterhalte minden ünnepélynél kötelezett lett." IW A terror enyhülésével az abonyi kastélyokban fényes, nagy bálokat rendeztek, melyeknek gr. Szapáry IsWánné, gr. Ráday Borbála volt a központi alakja.

lM A bálokat, hangversenyeket, banketteket általában az ellenzéki, függetlenségi eszmék jegyében tartották. A kisebb családi összejövetelek sem múltak el a 48-as eszmék felidézése nélkül: „A jó magyar nép pedig névnapokon, disznótorokon búsult és dalolt a bor és szomorú muzsika mellett." m A helyi műkedvelő csoportokon kívül hivatásos színészek is gyakran szerepeltek a városban. 1887-től azonban nem volt hol fellépniök, a vendéglő poros udvara nem vonzotta a vándorai 72