Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)
G. Sin Edit: Egy alföldi település története a forradalomtól a millenniumig – Abony, 1848–1896
mátus, három a zsidó tanulók rendelkezésére, egy tanterem pedig a női kézimunka iskoláé volt. Ugyanebből a szabályrendeletből tudjuk, hogy 1887-ben négy fiú és négy leány ismétlőiskolás tanulócsoport volt Abonyban (2-2 római katolikus, l-l református és l-l zsidó), három tanító foglalkozott az ipari iskolásokkal, egy tanítónőt alkalmaztak a női kézimunka iskolában. 14 * A millennium évében hat római katolikus iskola volt a községben 12 osztállyal, 989 tanulóval (1416 volt a római katolikus tankötelesek száma), három egytantermes református iskola működött hat osztállyal, 279 tanköteles tanulóval, a 116 iskolaköteles izraelita gyerek szintén hat osztályban tanult, ugyancsak három egytantermes iskola állt rendelkezésükre. Mindössze tíz ág. evangélikus tanköteles gyermek élt ekkor Abonyban, a többi felekezet iskolájában tanultak. 149 Zsúfoltak voltak tehát a római katolikus és a református iskolák, nem feleltek meg a közelgő XX. század követelményeinek. A legsúlyosabb probléma az volt, hogy a külterületen élő gyermekek egyáltalán nem járhattak iskolába. 1890-től kezdve tanyai iskolák felállítását sürgette a megyei tanfelügyelő, - évtizedeken át eredménytelenül. Az 1868-as népiskolai törvény bevezetése utáni években Abonyban is felmerült egy polgári iskola szükségessége. 1873-ban „... az iskolaszék egy felsőbb polgári iskola létrehozása tárgyában több gyűlést tartott. Ezek oly hiú remények voltak, melyek ismét csak a város közönségének pénztelen voltán törtek meg" - írja Abonyi Lajos. Az 1877-es év leírásánál pedig említést tesz arról, hogy Győrök György magán polgári iskolát nyitott a Luka-házban. A község házbérrel segítette a vállalkozást, amikor azonban kiderült, hogy Győrök Györgynek nincs meg az iskola vezetéséhez szükséges képesítése, megvonták tőle a támogatást, „... melynek következtében a Györök-féle felsőbb polgári iskola nyolc havi fennállása után megszűnt." 150 1894-ben került ismét belátható közelbe az abonyi polgári iskola megvalósulása, amikor a képviselőtestület évi 2500 frt-ot szavazott meg az iskola céljaira. „így hát csak néhány év választ el bennünket attól, hogy a polgári felsőbb iskola létrejövésének örülhessünk, mely már semmi esetre sem marad a jövő század teendői közé." - írja Abonyi Lajos. 151 Csupán egy évet tévedett, 1901-ben nyílt meg az Abonyi m.kir. Állami Polgári Fiú- és Leányiskola. 1842 óta működött a jobbágy gyerekek számára közadakozásból felállított abonyi Kisdedóvó Intézet ' ,2 , melyet az 1890-es években községi óvodává alakítottak és új épületbe helyeztek. 1892ben 804 óvodáskorú gyermek élt Abonyban, közülük ,.281 olyan, kinek gondviselése valóban az óvodába adást igényli." 1896-ban 953-ra emelkedett az óvodáskorúak száma, de csak 80 gyerek számára volt férőhely a község egyetlen óvodájában. |Ч1 Az önkényuralom és dualizmus korában Abonyban is igen nagy szerepük volt a vallásfelekezeteknek. A község lakosságának vallási megoszlása a következőképpen alakult: 154 1850 1877 1890 6352 7250 9119 1580 1550 2028 916 785 778 28 160 79 A római katolikus és református híveknek önálló egyházközségük, a zsidóknak hitközségük volt. Mindhárom felekezetnek saját temploma volt a községben, az evangélikusoknak nem volt templomuk, csupán fiókegyházuk működött. A zsidók beilleszkedését jelzi, hogy 1848-ban létszámuknak megfelelő arányban léptek be a honvédseregbe annak ellenére, hogy Jellasics támadása előtt nem akarták őket bevenni a nemzetőrségbe és hogy az úrbérrendezéskor 140-en nem kaptak legelőilletményt. Az önkényuralom alatti erőszakos németesítés egy időre visszavetette az asszimilálódás folyamatát. A kiegyezés utáni évtizedekben az izraelita hitközség méltán szerzett magának nagy tekintélyt Abonyban. Joggal római katolikus református zsidó evangélikus 471
