Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Kocsis Gyula: Abony gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténete a török kiűzésétől a jobbágyfelszabadításig

A katolikusok Abonyba költözése az 1710-es években kezdődött, lélekszámuk növekedésének üteme nagyon gyors volt. Az 1710-es, 1720-as években még sem templomuk, sem papjuk nem volt az abonyi katolikusoknak, ezért keresztelni, házasságot kötni Zagyvarékasra kellett menniük, halottaikat is a rékasi pap temette el. Ezek a körülmények nagyon megnehezítették a katolikusok hitéletét, ezért ahogy anyagi erejük engedte egy kis tégla templomocskát építettek. A História Domus 1729-30-ra teszi az építést. A téglatemplom helyét a múlt század végéig egy kőkereszt jelölte, amely az akkori iskola és Tallián Antal szérűskertje között állott. 1728-tól a katolikus gyülekezet már egy kántort is el tudott tartani. Az első kántor Buday István volt, aki egyben a községi jegyző tisztét is betöltötte. A folyamatosan növekvő lakosság 1737-ben kérvénnyel fordult a váci püspökhöz. Kérvényükben lelkipásztort kértek a megszaporodott hívek vallásos életének ellátására. Ennek eredményeként Altban Károly váci püspök Antalics Mártont küldte Abonyba papnak, de néhány hónappal később Túrára helyezte. Utóda Bóhrik Mátyás lett, aki Abonyban halt meg 1740 májusában. Ekkor a püspök Subái Jánost helyezte Abonyba (Szegvárról), aki néhány hónapos abonyi működése után a régi, középkori templomot visszavette a reformátusoktól és ellenreformációs buzgalomában gátolni igyekezett a reformátusok vallás gyakorlását is. Az ő működése idején építtette Balogh János földesúr a plébános- és iskolamester házat a templom mellett. Suhai Jánost 1745-ben Galgamácsára helyezték át. A következő abonyi pap, Lakits Ferenc szintén Szegvárról került ide, és szintén Túrára helyezték át 1748-ban. Helyére Antalics Mártont hozták vissza, ő azonban 1748 őszén meghalt. Az első évtizedekben a püspök gyakran cserélgette az abonyi plébánosokat. 1749-ben Király Mihály került Abonyba Herencsényről, majd három év után Nézsenbe helyezték. Ecsedi Ferenc 1752-től 1754ig volt abonyi pap, innen Galgahévízre került. Utóda Hordós István tizenöt éven át, 1769-ben történt haláláig látta el az abonyi katolikusok lelki gondozását. 1764-ben nagy szerencsétlenség érte a katolikusokat, ugyanis május 17-én a villám belecsapott a templomtoronyba, amely kigyulladt és így az egész templom leégett. Még a harangok is megolvadtak, csak az orgona egy része menekült meg a tűzvészből. Még abban az évben helyreállították és befedték a templomot, valamint három harangot is öntettek. 1769-ben Sztranyovszki János került Abonyba Tóalmásról. A következő évben megmagasíttatta a templomtornyot és a templom kerítésköveiből új, háromszobás parókiát építtetett. 1772-ben a földesurak és a jobbágyok adományaiból a toronyba órát helyeztek. Még ugyanebben az évben lerakták az új (ma is álló) katolikus templom alapkövét. A papot 1776-ban Ecsédre helyezték, így a templomépítést utóda Kozma József fejezte be 1779-ben. (Ő előzőleg Tápióbicskén lelkészkedett.) Ebben az időben három keresztet emeltek a Kálvária hegyen, Polda Imre nevű abonyi lakos pedig a tápióbicskei út mellett állíttatott egy keresztet. A Kecskemétre helyezett Kozma Imre utóda Thúry Pál lett 1783ban. Ugyanebben az évben néhány abonyi közbirtokos földesúr (özv. Törökné Balogh Krisztina, Kostyán Borbála, Bogyainé Magócsy Krisztina és Tallián Antal) kegyszereket és miseruhákat adományozott az egyháznak. Thúry Fáit Kákára, Szeliga Jánost pedig Dunakesziről Abonyba helyezték 1786-ban. Ő kilenc esztendeig volt az abonyiak papja, majd Ceglédre került. A közrendű- és földbirtokos hívek adományaiból szépen gyarapodott a templom. 1792-ben egy nagy orgonát állítottak fel. 1795-ben a tószegi pap, Sebestyén Jánosjött Abonyba, de két év múlva meghalt. Utóda Karlecz Hoffer Mihály Tiszaalpárról került Abonyba. 1799-ben bekövetkezett halála után a romhányi papot Bodonyi Miklóst helyezte ide a püspök. 1800-ban új parókiát építtettek, amelyben két-két plébános és káplán szoba volt. Az új épülethez tartozott még egy konyha és egy kamra is. Ugyanez évben készült el a Szt. István tiszteletére szentelt nagy főoltár is, Sparer Mihály egű festő műve. 1801-ben Urményijózsefné Komjáthy Anna, valamint Csák József és Tarkó Jozefa adományából két mellékoltárt készíttettek Nepomuki Szt. János és a Szeplőtelen fogantatás tiszteletére. 1802-ben Andrásy János lett a pap, aki az egyik helyi közbirtokos családból származott. Márton Ferenc lelkesült hangon írt róla: „...érkeserűi Andrásy János a nagyműveltségű, szép, ele423