Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Kocsis Gyula: Abony gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténete a török kiűzésétől a jobbágyfelszabadításig

készsége idején, 1786-ban az elöregedett és szűkké vált kis fatemplom helyett a ma is álló újat építették. Ebbe átmentették a XVIII. század elejéről származó értékes népművészeti emléket, a festett famennyezetet. Az építkezés során az egész gyülekezet jelentős anyagi terheket vállalt, közülük is kiemelkedett azonban Fitos János aki 900 forinttal és az építőmesterek élelmezésével járult hozzá a költségekhez. A templomépítés aránytalanul nagy erőfeszítést követelt a gyülekezettől, amelynek a visszahatása is megvolt. Bizonyára ezért mondta 1813-ban Farkas András prédikátor azt, hogy Abonyba jövetelekor (1807-ben) elhanyagolt eklézsiát talált. Ennek felvirágoztatása vonzóbb feladatot jelentett számára, mint a losonci tanárkodás. Először a gyülekezeti életet szervezte újjá: 1809-ben megalakíttatta a presbitériumot, amely a megelőző évszázadokban nem volt az abonyi gyülekezetben. A következő évben a templomot zsindelyeztette újra, 1811-ben pedig a lelkészlak udvarát kerítették be rakott sárfallal. 1813-ban iskolát építtettek, 18l6-ban belülről újíttatták fel a templomot. Ezekben a munkákban a hívek nagy áldozatkészséget tanúsítottak. Anyagi gyarapodásukkal kegytárgyak adományozására is jutott erejük a híveknek. Az abonyi református iparosok ezüst úrvacsora kelyhet csináltattak 1818-ban a pesti Prandtnek József ötvössel, 1826-ban pedig özv. Takács lllésné, Váradi Borbála adományozott egy „kinaezüst" keresztelőkancsót és tálat az egyháznak. A helyi református hagyomány 1626-ig vezeti vissza az alsófokú iskoláztatás kezdeteit, azonban a református iskola működésének első évszámhoz köthető nyoma csak 1730-ból van. Az eklézsia ekkor állapította meg és rögzítette is az iskolamester fizetését. A mester a gyülekezettől tizenhárom rajnai forint készpénzt, a harangozásért vagy egy csizmát, vagy két rajnai forintot kapott. Természetbeni illetményként pedig tizenkét kila búza (egy pesti kila 124.6 liter, azaz 83.12 kg volt), ötven font hús, ötven font só, hat font faggyú, két icce vaj, egy fél szalonna, vagy helyette két rajnai forint, két szekér fa és száz kéve fűteni való nád járt neki. Ezeken kívül évi két napot szántottak, két napot kaszáltak a református hívek az iskolamesternek. Az iskolába járó gyermekek szülei a nagyobb gyerekek után két máriást, a kisebbek után egy máriást fizettek. A temetéseken hat polturát (egy poltura = másfél krajcár) kapott az éneklésért. Vecsei Sámuel 1753-ban lett abonyi iskolamester őt követte Fábián László, majd Kun János. Pataki János 1777-től, Varga Péter 1780tól tanította az abonyi gyerekeket. A mesterek sorát Sándor András, Földi Dániel folytatták. Dani István 1801-ben került Abonyba, majd 1804-ben elfogadta a nagykőrösiek meghívását és elköltözött. Őt az abonyi születésű Dobozi István követte a katedrán, majd Sáfár József tanítóskodott viszonylag hosszú időn át (1811-1825 között). Abonyból ő is Nagykőrösre, szülővárosába ment tanítani. A következő perceptort, Bereczki Jánost Pándról hívta meg az eklézsia. Néhány esztendő elteltével (1827-ben) Csizmadi Gergelyt hívták meg Jászkisérről. utóda nemes Molnár Mihály szentmártonkátai állását váltotta fel az abonyi tanítósággal. A névsorból láthatjuk, hogy a tanítók a környékbeli református gyülekezetekből ( Ceglédet kivéve) kerültek Abonyba és viszonylag gyakran váltották egymást. Nagykőrös a tekintélyes, vagyonos mezőváros előrelépést jelentett a tanítóknak, sokan mentek oda tanítani Abonyból is. A tanítók lakása és az iskolai körülmények nem voltak valami fényesek a XVIII. századi Abonyban. 1741-ban négy tábla szappanért vásároltak meg egy elhagyott zsellérházat a földesúrtól, mert korábban nem volt a mesternek „illendő" lakása. 1813-ban pedig Farkas András prédikátor azzal a feltétellel maradt Abonyban, hogy az összedőléssel fenyegetett, szoros, sötét, egészségtelen iskolaépület helyébe újat építenek. Az eklézsia tagjai vállalták a költségeket, több, mint 3000 vályog árát. Dabasi Halász Farkas közbirtokos úr 3000 téglát, kisjókai Szakáll György bérlő pedig 200 kéve nádat adományozott az iskola építésére. 1813- április 26-án kezdődött az építkezés és június 6-án már beköltözhetett a tanító és megkezdhette a tanítást is. A gyermekek létszámát és a tananyagot egy XVIII. századi iratból ismerhetjük meg. (A jelentés szerzője szerint a tanító Fábián Lászlóvolt, ennek alapján 1770 körül keletkezhetett az egyébként keltezetlen irat.) A református iskolába ekkor 30 fiú és 15 leány járt, akiket a tanító írni-olvasni és énekelni tanított. Az éneklés alatt bizonyára a zsoltárok éneklését kell értenünk, mint ahogy a református vallás is iskolai tantárgynak számított. 422