Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)
Kocsis Gyula: Abony gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténete a török kiűzésétől a jobbágyfelszabadításig
В. IPAR - KERESKEDELEM Az ipar- és kereskedelem fejlődésének XVIII. századi egyes főbb eseményeit a népesség alakulásáról, a taxalistákról és a zsidókról szóló részbeni már áttekintettem. A mezővárosi cím elnyerése, az engedélyezett évi három országos vásár meggyorsította az iparosok és kereskedők betelepedését a XVIII. század második felében. Az első céhalakulás 1773-ban volt, a csizmadiák kaptak céhartikulusokat. A szabályzat megszerzése után jelentős költségbe verve magukat elkészítették a céhes szervezettségüket kifejező reprezentatív tárgyakat is, amint arról egy 1788. évi elszámolás értesít minket. Erre az időre elkészítették a céhpecsétet, a két kulccsal záródó céhládát, egy zászlót, amellyel a körmeneteken felvonultak, valamint a zászló őrzésére egy külön ládát. Az egész költség 281 forint volt, amelyből a testületi jelleget és az összetartozást reprezentáló zászló készíttetése önmagában 195 forintra rúgott. S9 Ezt az első céhalakulást a XVIII. században nem követte több, Ábony még a szomszédos régi mezővárosoknál (Ceglédnél és Nagykőrösnél) is nagyobb mértékben agrártelepülés maradt. Az 1785. évi összeírás 18 polgára bizonyára a csizmadia céh mestereit jelentette, a nem céhes iparosokat a zsellérségben írták össze. Számuk és szervezettségük is csak lassan növekedett. Az 1828. évi országos összeírás készítésekor is csak 81 iparost találtak Abonyban, akik ekkor már négy céhet alkottak. A városiasodás és az iparosodottság alacsony fokát és az egyes céhekben működő mesterek kis számát jelzi, hogy csak két iparágnak (csizmadiák és takácsok) volt önálló céhe, a másik két céhet több rokonszakma képviselői (szabók, szűcsök, szűrszabók 1818-ban, illetve a kovácsok, lakatosok, kerékgyártók és asztalosok 1824ben) alakították. A kalapos céh 1831-ben alakult meg - 2 mesterrel. A céhek működésének egyik fő területe a kontárok elleni fellépés volt, ami csak részben jelentett minőségvédelmet, inkább az alacsony kereslet miatti konkurrencia harc egyik megnyilvánulása volt. Jelzi ezt, hogy a közbirtokossági uradalom tiszti széke nem a kontárok ellen lépett fel, hanem az iparosok további létszámnövekedését igyekezett fékezni. Ezen kívül megrendelésekkel támogatta a céhes iparosokat, így például 1835-ben az uradalmak személyzetének béreként járó csizmákat rendelték meg a helyi céhtől. A kúriaépítkezések pedig a kőműveseknek, asztalosoknak, kovácsoknak biztosítottak jó kereseti lehetőséget. 6 " A kereskedelem minden ágát a helyi, jelentős lélekszámú zsidóság tartotta a kezében. 1815-re a görög boltosok elköltöztek a városból és az összes boltbeli szabad árulás jogát a zsidó közösség birta 1836-ig, de a közösség egyes tagjai gyakorolták. 1836 után taxafizetés ellenében a jobbágyok is árulhatták saját áruikat a saját házukban lévő boltban, de csak ketten próbálkoztak közülük egy-egy harmadrendű bolt nyitásával. 1836-ban a közbirtokossági uradalom véleménye szerint 6-7 módos kereskedő élt a városban, a többi család házalókereskedelemből és iparból tartotta fenn magát. A legmódosabbak közé Hay Jakab számított, aki a hagyományos zsidó foglalkozást, a mezőgazdasági termények felvásárlását űzte az egész környéken. 1845-ben például előre lekötötte Zagyvarékas falu összes gyapjúját, de a ceglédiektől is gyakran vásárolt nagyobb mennyiséget. Ezen kívül nagyösszegű kölcsönöket is adott. 61 A mezőváros kiváló forgalmi adottságaiból következően (a Pest-Szolnok közötti országút mentén helyezkedik el) jelentős haszonnal járt a kisebb királyi haszonvételek közül a mészárszék- és kocsmatartás, valamint a vendégfogadó bérlete. Ezeket az üzletágakat a Czetl család bérelte az 1830as években. Az.l840-es években a vagyonosabb zsidó családok közül többen már földet is haszonbéreltek. 1841-ben tizenhárom nem nemes haszonbérlő közül kilenc zsidó volt. 62 A környékbeli középkori eredetű nagy mezővárosok (Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd), a forgalmas tiszai kikötő- és átkelőhely (Szolnok) és a hármaskerületi székhely (Jászberény) közé ékelődött Ábony meglehetősen hátramaradt a városi fejlődésben. (Egyébként is csak késve, a XVIII. század közepén, földesurainak közbenjárására kapta a mezővárosi kiváltságokat.) Az első modern, urbanisztikai szempontok és nem a privilégiumok és népességszám szerinti városrangsorban Ábony meglehetősen hátra, a 89- helyre szorult (a 131 település között), bizonyára főleg iparának és kereskedelmének fejletlensége, a kor színvonalától elmaradott volta miatt. w 420
