Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)
Kocsis Gyula: Abony gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténete a török kiűzésétől a jobbágyfelszabadításig
csak ellenreformációs buzgalmára következtethetünk, hanem arra is, hogy a földesúr meglehetősen ritkán tartózkodhatott abonyi jobbágyai körében. Egyéb adatok hiányában ismét Márton Ferenc munkájára támaszkodva mondhatom, hogy 1772-73-ban a földesurak közül számosan már Ábonyban laktak, 1786-ban pedig már húszon felül volt a helyben lakó földesurak száma. 43 (lásd 4. sz. melléklet) Napjainkra sajnos nem maradt fent olyan lakóépület Ábonyban, amely a XVIII. században épült volna, még a XIX. század eleji, többnyire klasszicista stílusú kúriákat is átalakították belülről. /и A XVIII. század közepén épült kúriák megismerése így csak a szűkösen fennmaradt írott források által lehetséges. A legkorábbi leírás 1807-ben készült özv. VigyázóJózsefné, Batta Jozefa kúriájáról, melyet a Csúzy lineáről birtokolt. A nádtetős, három szobából valamint konyhából és éléskamrából álló épület, amelynek szobái „alól s felől deszkával kipadolva" voltak a XVIII. század közepén épült régebbi típusú kisnemesi udvarházat jeleníti meg előttünk. Építészeti kivitelében csak egy árnyalattal volt rangosabb a mellette állt, 1807 táján épített tiszttartói háznál. Ez szintén nádtetős, háromszobás, de csak konyhája volt, az éléskamrát egy 3 öl hosszúságú pince helyettesítette, szobáinak csak a mennyezete volt deszka, a padozata téglából készült. Még kisebbek (két szoba-konyhások) és egyszerűbb kivitelűek voltak Batta Jozefának azok a házai, amelyek a több helyen található kuriális fundusain épültek, és amelyeket 40 forintért adtak ki bérbe. Özv. Vigyázó Józsefné kúriájának bútorzata mai szemmel nézve meglehetősen egyszeaínek tűnik, de a maga korában (a XVIII. század második felében készülhettek a bútorok) jól kifejezte tulajdonosának a birtokos nemesi rétegbe való tartozását. Ilyen reprezentatív bútorok voltak a sublótok, az intarziás asztalkák és az olyan együttesek, mint a zöld rásával behúzott kanapé négy székkel, illetve a nádfonatú kanapé a székekkel, valamint a pohárszék. A reprezentatív tárgyak közé tartoztak a porcelán tálak, tányérok, a cukortartó és a metszett üvegpoharak. Bizonyos higiénés kultúra meglétére engednek következtetni a mosdótálak, amelyek paraszti háztartásban még nem fordultak elő ebben az időben. Ez a berendezés a XVIII. század utolsó évtizedeire lehetett bizonyos mértékig jellemző, annak ellenére, hogy valószínűleg a szerényebb nemesi háztartások közé tartozhatott, tulajdonosának feltehető idős kora és betegsége miatt. {Batta Jozefa egyébként meglehetősen vagyonos volt. Abonyi, paládicsi, tószegi és kecskéi birtokai összesen 920 holdat tettek ki, négy lakóháza volt, amelyeket bérbeadott, 8 egésztelken osztozó 15 jobbágyháztartás és 7 házas zsellér tartozott neki úrbéres szolgálattal és a mezővárosban több helyen lévő telkein emelt épületei után 27 taxás fizetett neki házbért, 199 forintot.? 5 ) A későbbi időben, a XVIII. század végén, XIX. század elején az új, klasszicista stílusban emelt kúriák már jóval nagyobbak, 5-9 szobásak voltak. 3- A MEZŐGAZDASÁG, IPAR, KERESKEDELEM FEJLŐDÉSE л. MEZŐGAZDASÁG A XVII. század végén mintegy 15 esztendeig művelés nélkül állott határ újbóli feltörése, művelésbe vonása nagy erőfeszítéseket követelt a visszatelepülő régi és a máshonnan beköltöző új lakosoktól. A XVII. század fejlett, árutermelő mezőgazdaságáról, amellyel az átlagosnál nagyobb népességű Ábony lakosai szinte meghatározó szerepet fejtettek ki a nagykőrösi gabonapiacon a nagykőrösi számadáskönyvek értesítenek. /[b Az állattartás jelentőségéről a Szolnok-Zagyvarékas között 1703-ban lefolyt határperből kaphatunk képet. Az Ábonyban lakó, akkor 60 éves Oskoda János elmondta, hogy még ifjú legény korában (tehát lóóO körül) néhány esztendeig ő őrizte és legeltette az abonyiak marháját a bérelt zagyvarékasi földön. 47 Tehát a tágas abonyi határban olyan mennyiségű szántó lehetett, és annyi jószág, hogy az abonyiaknak legelőt kellett bérelniük a jószágok biztonságos legeltetéséhez, eltartásához. 414
