Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)
Kocsis Gyula: Abony gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténete a török kiűzésétől a jobbágyfelszabadításig
majd Abonyba. 2 " A görög kereskedők lélekszáma sohasem volt jelentős vidékünkön és az 1780as évek végén a török háborúk miatt többségük távozott is az országból. A taxalisták 17Ó7. dec. 7-én készült összeírása szerint a két görög kereskedő mellett ekkor már hét zsidó család is élt Abonyban. A Márton Ferenc által őrzött helyi hagyomány szerint 1754-ben Szerdahelyről (.Dunaszerdahely?) jött az első zsidó család, Verdungos Jakab kocsmáros családja. 1784-re a zsidók lélekszáma 233-ra, 1804-re 378-ra emelkedett. A polgári forradalom előtti időszakban Dél-Pest megyében az abonyi volt a legnagyobb lélekszámú zsidó közösség. Gyors számbeli és anyagi gyarapodásuknak jele, hogy az első 1775-ben épült szerény kivitelű zsinagógájuk helyett 1785-ben a zalabéri Horváth család telkén téglából építettek újat, majd 1825-ben a ma is álló (sajnos nagyon rossz állapotú) klasszicista stílusú, rangos épületet emeltették. A földesurak támogatták a zsidók letelepedését részben az általuk fizetett éves taxáért (mai szóval lakbérnek nevezhetnénk), részben kereskedelmi tevékenységük miatt, ami a kisebb királyi haszonvételeken keresztül közvetve további hasznot hozott a földesúrnak. Ezeken kívül a földesúri majorsági földeken megtermett termény és a juhászatokból származó gyapjú számára is biztos helyi piacot jelentettek. 21 Az előzőekben elemzett összeírások az adózóképesség felmérése céljából készültek, nem tartalmazzák az egész népességet, így a XVIII. században csak nagyon hozzávetőlegesen tudjuk megállapítani a község illetve a mezőváros népességét. Márton Ferenc kéziratos munkájában közöl demográfiai adatokat is, de ezek közül a XVIII. századiakat fenntartással kell kezelnünk. 22 Az első demográfiai célú összeírást II. József uralkodása alatt, 1784-1787 között készítették. Ebben az összeírásban már valóban az egykor Abonyban élt teljes népességet feljegyezték nemek, életkor és társadalmi-foglalkozási csoportok szerint. A nehézséget az jelenti, hogy a népességösszeírás szempontjai jelentősen eltértek a korábbi dikális összeírások szempontjaitól, így nem lehet összehasonlítani a kétféle összeírást. A Pest megyei településeket tartalmazó összeírás 1785-ben készült. 23 Abony tényleges népessége ekkor 4825 személy volt, akik 922 családot alkottak és 685 házban éltek. Abony lélekszámát tekintve Pest megyében az ötödik helyet foglalta el, a történeti Magyarország területén pedig az első száz között volt. {Pest megyében, csak Kecskemét, Nagykőrös, Vác és Cegléd előzte meg.) A férfiak és nők aránya 50-50%, azaz teljesen kiegyensúlyozott volt. Egy házban átlagosan 1,3 család élt, hasonlóan a korabeli mezővárosok és falvak többségéhez. Ez azonban azt jelentette, hogy minden 3-4. házban két család volt található, azaz vagy a szülő élt együtt felnőtt családos gyermekével, vagy a tulajdonos és egy hazátlan zsellér lakócsalád. A házankénti átlagos lakosszám (7 fő) és a családok átlagos nagysága (5,2 fő egy családban) is az országos átlagnak felelt meg. A felmérés évében 76 nemesi származású férfi élt Abonyban (a kisgyermektől az aggastyánig), a nőket nem részletezték külön. Ez a csoport a közbirtokos családok férfitagjain kívül a taxalista nemesekből, esetleg bérlőkből és nemesi származású értelmiségből (gazdatisztek) állhatot össze. Tisztviselők és honoráciorok, azaz polgári származású, de felsőfokú végzettségű férfiak (orvosok, ügyvédek), illetve a mezővárosi tanácsban a tisztségüket örökösen betöltő személyek, vagy királyi szolgálatban állók nem éltek Abonyban. A 18 polgár azok közül az iparosok közül kerülhetett, akik kizárólag mesterségükből éltek, szántóföldjük, vagy szőlejük nem volt. A 18 polgárnál bizonyosan több iparos élhetett Abonyban, hiszen 1767-ben a taxalisták között már 30 iparost jegyeztek fel, 1785-ben azonban az ismeretlen számú többi iparos a „zsellérek" rovatba került. Igen tanulságos, hogy a „paraszt" rovatban feltüntetett 247 fő majdnem pontosan annyi, mint az 1767. évi dikális- és az 1770. évi urbariális összeírásban telkesjobbágyként összeírtak száma. A csekély, 7-8 főnyi többlet az időközben bekövetkezett jobbágytelek aprózódás következménye lehet. A 676 „zsellér" között különböző társadalmi rétegbe tartozókat írtak össze. Ide kerültek a nem nemesi származású uradalmi tiszttartók, az uradalmi béresek, kocsisok, mindenesek, vincellérek, juhászok is. Itt kell keresni az iparosok, kereskedők többségét, és természetesen ide sorolták a jobbágytelekkel nem rendelkező, de főleg mezőgazdasági foglalkozású, önálló keresetű, családos napszámosokat, béreseket is. 402
