Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Schleininger Tamás: A Szentendrei Kaszinó története a korabeli sajtó tükrében

Május 1-i számában pedig ez a rövidhír olvasható: „A Szent András Céh május 8-án este 6 órakor tartja évi rendes közgyűlését hivatalos helyiségében." A Céh, működése, sajtóbeli jeleinek dacára - „természetesen" - válságba jutott. Történt mindez akkor, amikor országosan is felfigyeltek a Szépmíves tagozatra! Erről a Pilishegyvidék-Budakörnyék 1937. május 22-i számából értesülünk: „A Szent András Céh nevét a közelmúltban szárnyára vette a hír. Csaknem kétszáz vidéki sajtóorgánum magasztalta a Céh nemes célkitűzéseit. A különben féltékenyen elzárkózó fővárosi sajtó ridegsége is megtört. Elismerésre és buzdító szavakra méltatta a Céh hézagpótló működését. A beavatottak - akik ismerik a Céh szépmíveseinek részvétlenségtől kísért súlyos anyagi áldozatokat kívánó - erőfeszítéseit, méltán hihették, hogy a nem várt, nagyszerű eredmény megszünteti a magasból mosolygó közönyt, s Szentendre város értékei összefognak, hogy szellemiségük motorikus erejével a nagyrahivatott egyesülést továbbragadják, röpítsék a fejlődés megmutatott útján, s az elért sikert megfelelően gyümölcsöztessék. Annál megdöbbentőbben hatott a közelmúltban a Céh választmányának egy egészen rendkívüli határozata, mely érthetően elkedvetlenítette a Céh vezető férfiait s bizonyos fokig okozója lett a közgyűlés határozatképtelenségének is. Szépmíveseink évek óta hangoztatják, hogy Szentendre rendkívüli adottságai miatt elhivatott arra, hogy a magyar szépmívesek és művészetek híres-neves fészke legyen. Kicsi jóindulat s csekélységével már a nevetségesség határán mozgó anyagi áldozat hiányzik ahhoz, hogy Szentendre városa a magyar kultúrának és jövendőnek felbecsülhetetlen értékű szolgálatot tegyen. Az erre vonatkozó tervezetek rég készen várnak megvalósításukra. A Céhnek a megkezdett útról letérnie már nem szabad. Az első országos sikert követnie kell a többieknek. A megvalósítandó kultúrprogram hatalmas sora sír kemény és avatott kezekért, de sír a város és környék nemesen gondolkozó szellemiségének szívéért is. Tájékoztató beszélgetéseink kapcsán örömmel győződhettünk meg arról, hogy a nemes Céh kitűnő vezető férfiai, de a város és a környék művelt közönsége is teljes megértéssel viseltetik a szépmíves törekvésekkel szemben, s a Céh válságát aggódó figyelemmel kíséri. A válság megoldását parancsolóan sürgeti az a meggondolás, hogy végre egyetlen területen testvéri kézszorítással - találkoznia kellene városunk sok-sok számottevő értékének; de találkoznunk kellene környékünk minden számottevő szellemi és anyagi erőtényezőjével is. Várjuk a közgyűlést. Sürgősen kérjük. Bízunk benne, hogy a Céh vezetősége az alapszabályok nemes lelkiségének birtokában csüggedést és elkedvetlenedést nem ismerő áldozatos lelkesedéssel lát az új újjászervezéshez, ami múlhatatlanul szükséges, s a várakozó rengeteg munka elvégzésére sor kerülhet. A magyar kultúrtörténelem könyve fehér lapot kínál ma Szentendre és a Céh számára. Tőlünk függ, hogy fekete keretbe írjuk, vagy aranyba, örökéletűt és harmonikusan szépet." Úgy tűnik, hogy a vészharangok kongatása - legalábbis egy időre - felesleges volt, mert a Céh tovább „fungált". Erről a lap 1937. szeptember 25-i száma ír: „24-én este 6 órakor évi rendes közgyűlést tartott a Szent András Céh." A fellángolás szalmalángszerű lehetett, mert a korabeli sajtóban 1941-ig (!) nemigen akadtunk a Szent András Céh működésére vonatkozó anyagra. (Az is előfordulhat, hogy ebben a sajtó a hibás!). Hogy a Céh mégis létezett, annak bizonyságául néhány levéltári anyag szolgál. 1939- augusztus 26-i keltezéssel, a Céh titkára jelenti a város polgármesterének az egyesület tisztikarát: 385