Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Schleininger Tamás: A Szentendrei Kaszinó története a korabeli sajtó tükrében

tárnok-könyvtárnok Völgyi Géza, ellenőr Reszner Károly, gazda Hoff Antal. Választmányi tagok: Vildner Kálmán, Hamann Ottó, Schidló Bertalan, id. Portsch Alajos, Fetter Viktor, id. Heissing Sándor, Szála Ferenc, Janilovich Mihály. A »Társas-kör« elnöki tisztségére tudomásunk szerint a város polgármesterét akarják felkérni, mivel érzik és látják, hogy a mai mostoha társadalmi viszonyok csak úgy szilárdulhatnak meg, ha a város első polgára összefog a többi polgárokkal." VII. FEJEZET PANGÁS ÉS ÚJRAKEZDÉS Úgy tűnik azonban, hogy az elkövetkezendő tíz év sem kedvezett sem a kaszinói, sem egyéb, kaszinó jellegű egylet tevékenységének. A „szentendrei közönség' mással volt elfoglalva... (Az is igaz, hogy a Szentendrei Néplap után, már csak 1927-ben indult be - legalábbis tudomásunk szerint - új helyi lap. Viszont ebben sem találtunk 1927. és 1930. között kaszinóra vonatkozó anyagot). Mielőtt rátérnénk az 1930-as évre, engedtessék meg nekünk, hogy néhány évet előreugorva, közöljük Szánthó Imre szentendrei festőművész, grafikus visszaemlékezéseit a harmincas évek szentendrei Kaszinójára.

21 Azért tesszük ezt, mert az általa felvetett problematikus elemekre „inszszamenőleg" ad választ a helyi sajtó. „Személyes élményeimre támaszkodva, a Kaszinóról a következőket tudom elmondani: nagyapám, Szőke Lajos színész, 1900-1930 között - tehát nyugdíjazásáig - a Nemzeti Színház tagja volt. Nyugdíjaztatása után, a harmincas évektől, messzemenően részt vett Szentendre közéletében. Ő volt az, aki vallási különbségtevés nélkül (és ez abban az időben, amikor a felekezeti határok átjárhatósága nem volt jellemző!), valamifajta liberális gyökökből induló, csak az embert tekintő alapállásból, mindig minden egyesület munkájába bekapcsolódott; a színielőadások szervezésében, lebonyolításában, egyszóval patronálásában olyan magasfokú igényességgel vett részt, mintha minden előadás a Nemzeti színpadán történt volna. így nagyapám nemcsak a Katolikus Legényegyletben munkálkodott tevékenyen, hanem a reformátusoknál és a szoc. dem. iparosoknál is rendezett műkedvelő előadásokat. Ehhez tudni kell azt, hogy nagyapám apja kovács volt. Nagyapám megtiszteltetésnek vette, ha apja iparos kollégái meghívták maguk közé és egyenlő félként kezelték. Az elmondottakon kívül, nagyapám a város képviselő testületének is tagja volt. Mindezekből adódik, hogy természetesen a Szentendrei Kaszinó életében is részt vett. Mint gyermek, vele voltam először a Kaszinóban. Már akkor affinitással rendelkeztem a képzőművészet iránt, így első impresszióim egyike is a képzőművészethez kötött. A Kaszinó falain láttam először expresszionista, futurista képeket. Emlékszem egy robogó vonatra, amit a dohányzóban láttam: a belőle kivágódó fénypászmák expresszionista hatást értek el. Ez tizenéves koromban volt és a látvány annyira megfogott, hogy még ma is emlékszem reá! A Kaszinó a Rákóczi úti, mostani iskolának az emeletén volt. Maga az épület feltehetően '28'29-ben épült. Az is feltehető, hogy Vass József akkori népjóléti »papminiszter« kapcsolódhatott az épülethez, mert az ő szobor-portréja állt azon a műkőből készült állványon, ami a bejárattal szemben van. Ezt a portrét Bánovszky Miklós, szentendrei festőművész készítette. Nagyon jól emlékszem a gipsz szoborra, mert a harmincas évek elején az említett épületbe jártunk gimnáziumi tanfolyamra. (Ha szemben állunk a kapuval, akkor balra volt egy osztályterem, mellette pedig a tanári szoba. A jobb oldalon volt a tornaterem, ami levente-foglalkozásoknak adott helyet.) 3 79