Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Schleininger Tamás: A Szentendrei Kaszinó története a korabeli sajtó tükrében

A jelen volt hölgyek névsora a következő: asszonyok: Wirker Györgyné, dr. Weisz Árminné, Fischer Győzőné, Kuhn Istvánné, Györe Ödönné, Petrás Józsefné, Cibulka Jánosné, Heifeld Manóné, Bodor Béláné, Zimmermann Károlyné, br. Hammenstein Ernőné, Soboltinszky Péterné, özv. Piperkovits Péterné, özv. Aposztolovits Mihályné; leányok: Aposztolovits Aranka, Hillebrand Lula, Piacsek Poldina és Claire, Szlávik Aranka, Kuhn Mariska és Soboltinszky Mici. A négyest 14 pár táncolta." A szilvesztert, természetesen a következő évben is megünnepelték. (Jószerivel egyéb híradást nem is fedeztünk fel az azévi sajtóban): A Szentendre és Vidéke Hírlapja 1905. évi 3- számában ezt olvashatjuk: „Szilveszter. Régi, hagyományos és kedélyes est keretében búcsúztak el a szentendrei kaszinó tagjai az ó esztendőtől, hogy víg mulatozás között üdvözölhessék az új esztendőt. Az igen szép számban egybegyűlt közönség hajnalig pazar jó kedvben maradt együtt, s egy kellemesen eltöltött est édes emlékével tért nyugovóra. Éjfélkor Petrás József igazgató köszöntötte fel, mint házigazda, vendégeit, kit viszont vendégei a kellemes est rendezéséért zajosan megéljeneztek. A díszes hölgykoszorúban ott láttuk:..." (Itt következik a jelenvoltak felsorolása, akiknek nevei nagyjából megegyeznek az előző éviekével). Tegyünk egy ugrást az időben, ugyanis a következő, Kaszinóval foglalkozó cikk 1908-ból való és - „természetesen" - újabb estély beharangozásából áll. A Pestvidéki Hírlap 1908. évi 28. számában olvashatjuk: „A kaszinó estélye: a helybeli kaszinó igazgatósága, illetőleg választmánya, mint minden évben, úgy ebben az esztendőben, illetőleg ez év téli időszakában is úgynevezett kaszinó-estélyeket fog rendezni. Az estélyeket minden csütörtökön megtartják és tervbe van véve a női estélyek rendezése is. Karácsony előtt pedig egy nagyobbszabású mulatságot is terveznek a kaszinó vezetői." Arról már nem kapunk tudósítást, hogy ezek az estélyek milyen sikerrel jártak, de az előzőekből következtetni lehet a „pozitív végkifejletre". A Szentendre és Vidéke Hírlapja 1909- március 14-í száma egy újabb tisztújításról számol be: „Tisztújítás a szentendrei kaszinóban. F.hó 7-én szokatlan nagy érdeklődés mellett tartotta a szentendrei kaszinó évi tisztújító közgyűlését. Elnök maradt Fadgyas János ügyvéd, igazgató lett Szalay Károly kir.jbíró, pénztárnok Jenéi József r. kapitány, titkár Erdős Kálmán, könyvtárnoknak megmaradt László Zoltán. Választmányi tagoknak megmaradtak: Dumtsa Jenő, dunaszentgyörgyi Waczek Ferenc és Baral Alfréd; újólag megválasztattak választmányi tagokká dr. Dimsits Sándor, Maximovits István és dr. Ignyatovits Miklós. Választmányi póttagokká Györe Ödön és Lukács Jenő; számvizsgálókká Sulyok János és Száva Ferenc választattak meg egyhangúlag." A következő glossza azért fontos számunkra, mert előrevetíti az úri kaszinó kultúrmissziójának igényét, azt a feladatot, amit mi a bevezetőnkben kiemeltünk. Az előbb idézett újság 1909- március 21-i számában ismeretlen szerző „Kaszinó és hazárdjáték" című vezércikkben ostorozza a kaszinók (tehát általánosságban, de a szentendreire is vonatkoztatva!) egyoldalú hazárdjáték - centrikusságát: „...Közgyűléseket tartanak, hogy éppen tarthassanak és a közgyűlés után való lakomán az ünneplő beszélhessen a kaszinó igazi hivatásáról. Még jó, ha egyik vagy másik kaszinó hangversenyt rendez, a tagok egy része legalább a hangverseny ideje alatt nem ül a kártyaasztal mellett , a másik része akkor is ott ül. Van a kaszinóknak szívük mecénáskodásra is, elvétve művészeti pályadíjakat is tűznek ki, az ékek élce azonban -, mekkora a különbség a kártyapénz és a pályadíjak nagysága között..." 369