Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Reznák Erzsébet: Részletek Csala István életrajzából

Reznák Erzsébet (Kossuth Múzeum, Cegléd): RÉSZLETEK CSALA ISTVÁN ÉLETRAJZÁBÓL Az itt következő részletek egy hosszú-hosszú interjúból valók. Csala István ceglédi parasztember több hónapon keresztül mondta magnószalagra élete eseményeit 1984-ben. Sok mindenről beszélgettünk: szó esett a paraszti élet rendjéről, a családról, a tudományról, háborúkról, fogságról, a koalíciós idők pártjairól, politikáról és politikusokról, múltról és jelenről. A társaságában töltött órák igen emlékezetesek maradnak számomra, az általa bejárt életút ugyanis nem volt szokványos, mégis nagyon sok olyan jelenetből állt össze, amely csak egy XX. századi magyarországi parasztember életének lehetett része. A kor, amelyben élt, nagy reményekkel kecsegtette, időnként kényeztette is, aztán mégis visszaküldte oda, ahonnan elindult: a mezővárosi tanyára, parasztnak. Közben szerzett tapasztalatai természetesen hasznára váltak, hiszen Csala István sokoldalú ember volt, értelmes és érdeklődő. Tiszteltem tudásvágyát, toleranciáját, alázatát, jóhiszeműségét, erkölcsi tartását, bizony, nagy szüksége volt ezekre a tulajdonságaira, hogy megérhesse azt a magas kort, amely neki rendeltetett. Életét haszonbérlőként kezdte, de a kisgazdapárt révén közben bekapcsolódott előbb a ceglédi, majd az országos közéletbe. Pályafutásának csúcsára 1948ban érkezett el: Dobi István első kormányában 1948. december 10-től 1949. május 20-ig ő töltötte be a földművelésügyi miniszteri tisztet. Mondanivalóját akkor, 1984-ben nem a nagy nyilvánosságnak szánta; sokan még ma is élnek az általa emlegetett személyek közül és ő nem akart senkit „leleplezni", nem akart senkin bosszút állni, nem akart senkit hátrányos helyzetbe hozni. Őszinte volt, mert végre egyszer nemcsak élete napfényes részleteiről beszélhetett, hanem kudarcairól is - s mert élete alkonyán nem kellett már senkitől és semmitől sem tartania. A beszélgetés rögzítésekor egyikünk sem gondolt arra, hogy egyszer ezek az adatok közlésre kerülhetnek. Hogy mégis miért válogattam ki néhány részletet közlésre a terjedelmes kéziratból? Annak idején többször megbeszéltük Csala Istvánnal, hogy szakszerű szerkesztéssel, gondos összeállítással, megfelelő időpont kiválasztásával lesz még arra mód, hogy a szöveg megjelenjék nyomtatott formában. Régóta ismertük egymást, megbíztunk egymásban, ezért is vállalkozott a hosszú beszélgetésekre. Nem könnyű vállalkozás emlékiratot kiadni, hiszen a szerzők emlékezete szükségszerűen szelektív és szubjektív, a túlélők, a kortársak pedig hasonló indíttatástól vezérelve, érzékenyek. Ez a szöveg maga is egy korszak lenyomata. A dolgozat végén olvasható bibliográfia segít mindazoknak, akik e történelmi kor további részleteire is kíváncsiak. Időközben Csala István 1987-ben elhunyt. A közlés alapjául szolgáló kézirat a Kossuth Múzeum tulajdona, leltári száma: CKMA 2012-83Az eredeti szövegen csak annyit módosítottam, amennyit az élő beszéd és az írott szöveg közötti különbség megkövetel. 326