Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)
Szabó Róbert: A ceglédi Csala-família története
Csala István a gazdálkodásban nem csupán egyéni erőfeszítések révén igyekezett eredményt elérni. Mással is sikeresen próbálkozott meg. 1928-ban egyike lett a helybeli gazdakör megalapítóinak' 18 - később pénztárosának is megválasztották - s társaival együtt még ugyanabban az évben létrehozták a „Ceglédi Állattartó Gazdák Felsőmajori Közös legelőt haszonbérlő Társulatát". 49 így nyerték el a magyar katolikus vallásalap tulajdonában lévő 100 hold bérletét 14 esztendőre. A legelső haszonbérlettől kezdve a II. világháború végéig rendszeresen feljegyezte gazdaságának bevételeit és kiadásait, gondos kettős könyvelést vezetett. (Mára ennek csak a töredéke maradt fent elemezhető állapotban.) Ezekből megállapítható: milyen nagyságú területen, milyen talajú és aranykorona értékű földön mikor és mit vetett, melyik bérletében mennyi volt a fizetendő taksa, mennyi munkaidőt és mekkora munkaerőt fordított a föld megművelésére, milyen terméshozamú növényeket termesztett s a termés hány százalékát értékesítette a piacon, milyen állatokat tartott, tehenei hány liter tejet adtak naponta. 50 Könyvelési gyakorlatát nem csak a saját gazdaságában folytatta. 1933-ban kezdeményezésére alakították meg az első magyarországi - önkéntes alapon szervezett - tanyasi tejszövetkezetet, melynek könyvelését - egészen a társulás 1947-es kárpótlás nélküli államosításáig - vezette. Kezdetben csak 26 tagjuk volt, de a február 14-i alakuló ülés után 10 hónappal már 141 tag fizette a közös költségeket. Nem a termelés megszervezésére tettek kísérletet, hanem arra vállalkoztak, hogy a napi tejmennyiséget összegyűjtve a szövetkezet központjából vasúton a budapesti tejgyárakba szállítják. A társulás részvényesei a beszállított tej literjéért 12,5 fillért kaptak 12 féle levonás után (tbk, OTI, telefon, jegelés, hűtés költségei), az üzemköltség a tej literenkénti mennyiségére átszámítva 0.8 fillért jelentett. 1938-ra olyan sikeres lett a vállalkozásuk, hogy a Kátai úton - korábban 11.000 pengőért létesített - gyűjtőtelepük mellett újabb építését tervezték a Budai úton is. 5 ' Csala István korszerű ismereteit a Tejtermelők Országos Szövetségének 1938 decemberében Cegléden szervezett egy hetes tanfolyamán tovább bővítette. A kurzus végén írott dolgozatáért kapott pénzjutalma kifizetésekor az összeg helyett szakkönyveket kért, hogy az újonnan megismert fogalmak (hormonok, keményítőérték, vérszilárdság stb.) világát, az agrobiológia alapjait megismerhesse s a gyakorlatban hasznosíthassa a tanultakat. A tanfolyam megerősítette abban a meggyőződésében is, hogy a korszerű gazdálkodás elengedhetetlen része a mennyiségtan, a könyvelés pontos vezetése, a rentabilitás kiszámítása és az előzetes kalkuláció. 52 Egy másik kezdeményezése is a római katolikus vallásalapítvány földbirtokához kapcsolódott. Az alapítvány földjeit nem egyéni pályázóknak, hanem a licitálásokon a legtöbbet ígérő csoportoknak adták ki haszonbérbe. Ezért Csala István s János öccse 1935-ben többedmagával megalakította 12 fős bérlőtársulatát, amely - a korábbi bérlők foglalkozására utaló - „csendőrföldek" bérletét is megszerezte. A haszonbért pénzben fizették, amely a búza mindenkori tőzsdei árához igazodott, holdanként 350 kg termény árát jelentette. A bérlet elnyerése után a különböző minőségű földek elhelyezkedését térképre rajzolták, sorshúzás után mindegyikből juttattak a tagoknak. Mint ahogy a tejszövetkezet esetében, itt sem merült fel a közös gazdálkodás gondolata, mindenki önmaga termelt s csak a fizetés történt a megállapodás szerint egyszerre. (Csala István a kibérelt földből hat gyerekére való tekintettel a meglévő 1,5-2 holdja mellé további hatot kapott.) 53 Felmerül a kérdés: vajon honnan merített ekkora önbizalmat vállalkozásaihoz egy kisgazda, mi adott számára akkora lelkierőt, hogy szüntelenül újabb ötletek megvalósításán törje a fejét? Szakmai ismereteit édesapjától örökölte, ez volt „családi öröksége". A földművelés fortélyainak elsajátítása mellett biztonságtudatot adhatott számára a kísérletezésekből származó siker is. Erre leginkább a kukorica termesztésében elért eredményeit hozhatjuk fel példának. A „tengeri"-nek Cegléd környékén már a múlt században is kiváló termesztői voltak, hiszen 1875-ben termésátlaguk az országos átlag duplája volt. 54 312
