Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Reznák Erzsébet: Fényképészek és műtermek Cegléden

Szombathy Mária (Kaczúr Pál tul.) A két Szombathy nővér, Jolán és Mária „csehszlovákiai alattvalóként" 1923ban telepedett át Iglóról Ceglédre. Hogy miért éppen ezt a várost választották? senki sem tudja megmondani. Szombathy Mária későbbi tevékenysége pontosan igazolta az első munkahelyén kiállított jellemzést. Először az előbb már említett Ruzicska-Ше műteremben dolgoztak, amint a magukat ajánló helyi újságban újak: ...,,a Ruzicskaféle fényképészműtermet átvettük és azt a kor kívánalmainak megfelelő felszereléssel és felső világítással egészítettük ki. A Felvidék, legnagyobb fényképész- és nagyítóműintézetében, Iglón, Matz és Társánál 12 évi működésünk kapcsán szerzett szaktudásunk kellő biztosíték arra, hogy munkánkkal a legnagyobb igényeket is kielégítjük." Rövid kitérő után, talán még ugyanabban az évben Szombathyék átköltöztek az Angyal u. 10. sz. házba s immár tartósan, ott rendezkedtek be. Velük és Czeglédyvel már két korszerű műterem és két jól képzett szakember volt a városban. Ezzel új fejezet kezdődött a helyi fényképészet történetében: a kisebb vállalkozók eltűntek, a 40es évekig ők ketten „uralták" a piacot Cegléden. Időközben megváltoztak a fényképezés technikai eszközei, körülményei, a fényképezkedés szokásai. Nagyon érdekes, hogy a kezdeti év (1923) kivételével nem találtam olyan hirdetést a ceglédi újságokban, mely a Szombathy Nővérek, műtermét reklámozta volna! Talán a propaganda más formáját választották ehelyett? Régi ismerősük és kollégájuk, Kaczúr Pál mesélte, hogy ezekben az években a megbízhatóság, a pontosság, a tisztességes ár volt a legjobb reklám. A kirakatban kitett képek pedig önmagukért beszéltek, nem volt szükség egyéb felhívásra. A Szombathy Nővérek műterméből kikerült felvételek nagyon jó minőségűek, jellegzetesek, könnyen felismerhetőek. Képeik alapján szinte megírható a 20-as, 30-as, 40-es évek Ceglédjének története „apróban". Nehéz számbavenni mindazt az alkalmat, személyt, amelyről és akiről fénykép készült náluk: portrék, tablók, igazolványképek, esküvői képek, elsőáldozás, bérmálkozás, konfirmáció, temetés, iskolai és óvodai ünnepek, társadalmi események, tanfolyamok, társaságok - íme, egy rövid kínálat a különféle eseményekből, melyeknek emlékét fényképeken is meg akarták őrizni az egykori résztvevők. Szombathy Mária 1947-ig testvérével, Jolánnal dolgozott, majd ennek halála után újabb, szintén Iglóról érkezett fényképésszel egészült ki a műterem létszáma. Az új munkatárs, Franczjeno hűségesnek bizonyult, végig kitartott ezen a munkahelyen. (Franczvoh a neve az iglói Matz fényképész Társának is.) A helyzet csak a háború után változott meg. 1951-ben Szombathyék műterme a szövetkezet része lett, ám Szombathy Máriát hamarosan kizárták a tagok közül. A vád (összeférhetetlenség) képtelen és hazug, ráadásul igazolhatatlan volt. Ahhoz viszont elegendőnek bizonyult, hogy rövid időre megfossza őt létalapjától. Az „eltiltás" alatt, kb. 2 évig a Pesti út 5. sz. házban lakott, csak 1957ben térhetett vissza a szakmába s mint kisiparos 1972-ig, nyugdíjbavonulásáig itt dolgozott. 1984292