Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Reznák Erzsébet: Fényképészek és műtermek Cegléden

beni oldalon, egészen a hajdani MSZMP székházig. Ennek város felőli oldalán, kb. a mai Bazársor helyén állt a 28. sz. ház, ahova Radványi Sándor költözött 1928-ban a Népbank udvarból. Régi elbeszélése szerint 1960-ban hurcolkodott innen át a Teleki utcába és akkor (?) bontotta le a műtermet is. Ez ugyan 32 évnyi szolgálati időt jelentene, de ténylegesen ennyit nem fényképezett Radványi, ezt tudjuk az Iparlajstrom bejegyzéséből.

32 1.7. A Batthyány utcában már jártunk egyszer, de most beljebb kell mennünk, a 14. sz. házig. (Batthyány u. - Kéz u. sarok) Ez Rudda Imre József lakása, volt, vele találkoztunk már egyszer, a Gombos udvarban. Kb. 1936-ban onnan ide települt át s a műtermet is magával hozta, a szó szoros értelmében. Ám már korábban 1932 óta szüneteltette iparát, 1942-ben pedig végképp lemondott róla.

33 Műterem látogatásunkat tovább folytatjuk, de a most következők egy lényeges dologban különböznek az előbbiektől. Ezek már nem barakk épületek, hanem kifejezetten fényképészeti célokat szolgáló kőépületek lesznek. Ez egyben minőségi különbséget is jelent: jobb technikai felszerelést (pl. villanyvilágítást), szakszerű laboratóriumot, az alkalmazottak számának gyarapodását, a fényképészek komoly felkészültségét. A tulajdonosok megállapodtak, tartósan berendezkedtek. Ez a korszak 1923-tól 1951-ig tarott. Csak az államosítás, pontosabban a szövetkezetesítés teremtett merőben új helyzetet. Érdekes változás következett be a hirdetésekben: a 30-as évektől kezdve szinte teljesen eltűntek az újságokból a fényképészek reklámjai. A kirakat ugyan továbbra is megmaradt s azt igyekeztek forgalmas helyre, a fő utcára helyezni. Ahogy Kaczúr Pál fényképész elmondta: Cegléd nem tartozott akkor sem a nagy városok közé, a jól megalapozott hírnév elegendő reklámot jelentett.

34 Megszűnt a fő utca, a Rákóczi út eddigi „egyeduralma", átrendeződött a helyszín, jelentősen kitágult a fényképészeti műtermek alkotta kör. Megszűnt a korábbi nagy konkurrencia. 1940-ig lényegében már csak 3 fényképész uralta a terepet (Czeglédy Sándor, a Szombathy Nővérek, Kaczúr Pál), majd csak ebben az évben jelentkezett újabb iparos, némileg megbontva az addigi egyensúlyt. Megmaradtak ugyan a korábbi barakképületek is - kettőről biztosan lehet tudni -, de tevékenységük a gyakorlatban jelentéktelen volt. A három „nagy" műterem tehát új helyzetet teremtett a helyi fényképésziparban, az ő pozíciójuk hosszú ideig zavartalan volt, számukra a fényképészet immár biztos megélhetési forrássá vált - sőt, a városbeli fotográfusok a töb, . . ... , ,- r r ! • uu Kövessy Rezső hirdetése. bi iparossal összehasonlítva sokkal jobb ,

A , ... .• ^ , r

, .^, r ' (Л szövegben hibásan szerepel ajenykepesz neve. Czeglédi Hírlap 1905- nov. 26.) 274