Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Reznák Erzsébet: Fényképészek és műtermek Cegléden

Л "Hungária " műterem felvételének hátoldala ( 78.15.10.) ver, játék, fénykép stb. Ezek nem feltétlenül a fényképész tulajdonai voltak, egy részüket általában otthonról hozta a megrendelő. Míg a berendezés a műterem „tulajdona" volt (időről időre természetesen felújították), addig a fényképezőgépével bizonyára ki-ki maga rendelkezett. Nem sikerült nyomára bukkanni, vajon hol szerezték be a gépet és a kellékeket, csupán a hátlapok őrizték meg a gyártó nevét, telephelyét.

16 A TECHNIKA Igen változatos lehetett, egy-egy újabb eljárás ugyanis nem szorította ki azonnal a régebbit, hanem az esetleg még évekig továbbélt, így ugyanazon fényképész praxisában egyszerre többfajta választék létezhetett együtt, (pl. kromo, platin, aquarell stb)

17 A FÉNYKÉPEK MÉRETE Ugyancsak sokféle volt a fényképek nagysága, hiszen a medaillontól a cabineten keresztül egészen az életnagyságúig kínálták felvételeiket a fényképészek.

1H A FÉNYKÉPEK ANYAGA Elmondhatjuk az előbbit a fényképek anyagáról is: a papíron kívül a korabeli megrendelők választhattak a selyem, a porcelán, a bőr között, hogy csak a leghétköznapibb kínálatot említsem.

19 A FÉNYKÉPEK ÁRA Ilyen adat csak időnként tűnik fel a hirdetésekben.

20 Ezekből az derül ki, hogy nem volt megfizethetetlen luxus a fényképezkedés. A különböző színvonalú szolgáltatás természetesen különböző árakat jelentett, de a választék igen széles lévén, ki-ki könnyedén választhatott. Mivel a legtöbb fényképész három másolatot készített egy-egy felvételről, az emberek szívesen vetették le magukat hármasával, így mindenkinek jutott egy-egy felvétel, megoszlottak a költségek. 269