Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Kocsis Gyula: Adatok Cegléd történeti demográfiájához a 18. században, különös tekintetel a katolikus beköltözésre

tartások vizsgálata azonban további bizonyítékokat szolgáltat. A korábban már említett Kapu Márton az első időpontban 4 személyes háztartásban élt, 1749-ben özvegye nevén már csak 3 személyt jeleztek. EcserIstván háztartása volt a legösszetettebb (10 személy) az első időpontban, míg később már csak 6 személyt írtak össze az ő neve után. Ekkor azonban megjelent az összeírásban két másik, kétszemélyes háztartás - ifj. Ecser Istvánnéés Ecser Mihály né. A korábbi bonyolult háztartásból tehát két elemi család kivált. Hasonló jelenség figyelhető meg Bivaly Gergely (4 személyből kettő kétszemélyes) és Dávid Mihályné háztartásában. Ez utóbbiban bonyolultabb folyamatok játszódhattak le. Az „eredeti" 6 személyes háztartásban valószínűleg az özvegy anya élt két házas fiúval (D.János és D. Gerg. István), akik közül az egyik affinális rokon lehetett, valamint egy felnőtt nőtlen unokával. 1749-re Dávid János külön kenyérre ment özvegy anyjával együttmaradva (3 személy), Dávid Ger. István egyik fia megnősülhetett, ezért egy külön 4 személyes háztartást létesített. Végül Dávid Mihálynak, is - megházasodván - önálló, kétszemélyes háztartását írták össze, amely a rokon Dávid Gerg. István lakóházában élt. Macsali István 6 személyes háztartásából 1749-re egyszemélyes lett, viszont külön összeírták az „ifjúMacsaliakaf egy négyszemélyes háztartásban. A katolikus Gulicska Gábor esetében anyakönyvi nyomát is sikerült megtalálni a négyszemélyes háztartás hatszemélyesre növekedésének, ugyanis fia (?) Márton 1747. feburár 5-én házasságot kötött.

36 Az előzőekben idézett adatok elégségesen bizonyítják, hogy a „személyek" rovat segítségével nagy biztonsággal rekonstaiálhatjuk a háztartások szerkezetét és ennek alapján elvégezhetjük a Laslett-féle típusba sorolást is. Mielőtt azonban ennek eredményeit ismertetem néhány más megfigyelésről szólok. A két időpont (1744-46 és 1749) között 480 háztartást lehetett azonosítani. A mindkét időpontban megtalálható háztartások háromnegyed részében a személyek száma nem változott. Különösen stabilnak mutatkoztak azok, amelyekben 2 személyt írtak össze. Azokban a kétszemélyes háztartásokban, ahol változás történt kétféle tendencia figyelhető meg: részben egyszemélyessé csökkennek, nagyobbrészt azonban háromszemélyesre nőnek. Ezekben a mozgásokban tehát a házastárs elhalálozása és a gyermek(ek) felnövekedése jelentkezik. Általában egyik sem jelent azonban hosszantartó állapotot, mert a felnőtt gyermekiek) hamarosan házasságot kötnek, és a férfiak is meglehetősen hamar újraházasodnak. Ez mutatkozik meg a háromszemélyes háztartások változásaiban. Az összetett (kiterjesztett és többcsaládos) háztartások meglehetősen változékonyak (ez nem túl magas számuknak is köszönhető) a változások azonban inkább a felbomlás, mint a növekedés irányába mutatnak, (lásd a 2. sz. táblázatot) Ez bizonyára összefügg azzal, hogy a megfelelő állatállomány összegyűjtése esetén nem volt nehéz jobbágytelekhez jutniuk. 253