Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Máté Bertalan: A legelőelkülönítés, tagosítás és a földesúri szolgáltatások néhány kérdése a községi úrbéri peranyag alapján (Gomba, Monor, Pilis)

az alábbiak szerint fogalmaz: „...ezen huzamos idő óta megkezdett úrbéri Pernek végbefejezését, az alább felmutatandó (amelyeket a korábbiakban részletesen ismertettem. M.B.), de foganatot nem nyert kölcsönös egyezkedés ismételt megkísérlése - tekintve majd Alperes Uradalom majd Felperes Község ekképpen tisztára nem hozhatott nézeteinek barátságos útoni tárgyalása - hogy Felperesek óhajtott kívánatához nem juthattak,.főleg eme körülményeknek tulajdonítható..."

9Í5 A hátráltató tényezők között megemlíti, hogy a Megyei Törvényszék egyik ítéletében - annak ellenére, hogy a törvény értelmében nem csak célszerű, hanem a körülmények által is lehetséges a jobbágyi lehetőségek egy tagban történő kiadása - a felperes óhajának ellenére határozott. A földesuraság barátságos egyezség formájában is amellett volt, hogy kinek-kinek a tervezett helyen, egy tagban kerüljön az illetősége kiadásra. A levél szerint így döntöttek a „Helység felső szélén fekvő árokkal körülvett úgynevezett Kenderest" illetően is. A határrészek minősítésére felkért és választott osztályozó becsüsök ítéletében mind a felperes, azaz a helység adózói, mind a földesúr megnyugodtak, azt elfogadták, „...és így sem újabb osztályozatnak, sem küldöttségi meghitelesítésnek helye nem volt,..." Hogy mégis történt időközben egy új classificatio, az ebből az irományból derül ki. Ezt mint jogtalant (és feleslegeset) hatálytalannak kell tekinteni, szögezi le a tiszti főügyész. Természetesen ennek az osztályozásnak a lefolytatása is időbe telhetett és vitákra is okot adhatott, amelyek hátráltathatták az ügy előrehaladását. Mindezeknél talán jóval nagyobb akadályt jelentett a régi okiratok, térképek, kimutatások hiánya. Ez a hiány természetesen viszonylagos volt. Ahhoz, hogy mind a peres felek, mind a felsőbb hatóságok elfogadják a tervezett „rendbeszedés", tagosítás és elkülönítés helyességét, ismerniök kell az úrbérrendezés időszakában volt állapotokat, birtokában kell lenniök az ezt az állapotot feltüntető felméréseknek, a monori határ régi térképeinek és az ezekhez tartozó egyéb irományoknak. A fentiek előmutatása az uraság és legkevésbé a tiszti pártfogó főügyész feladata és kötelessége volt illetve kellett volna hogy legyen. Ennek azonban az alapvető akadálya és az egész ügy menetét hátráltatóan befolyásoló tényezője volt egy igen hétköznapi és primitívnek mondható, de az egyezség megkötését eredményesen elodázó körülmény. A kiküldött pártfogót utasították arra, hogy a megyei levéltárban kutassa fel a szóban forgó dokumentumokat. Ezek azonban a levéltárnok bizonyítása szerint nem voltak a helyükön, mivel évekkel korábban kiemelték azokat onnan. Történt pedig „... hogy midőn ezen határnak legújabbi felmérése eszközöltetett - a' kérdéses régi állapotot mutató azon földmérői kiszámítás másolatját is mellyből kitetszett minden egyes Jobbágy külső és belső illetőségének mennyisége, - s azoknak az Úrbér illetőségének mennyisége, - s azoknak az Úrbér behozatalokhoz, melly mértékkel történt kiosztása Felperes községnek 842

ik évben volt Bírója Gál Jánostól magauradalmi Mérnök Ur használás végett kérte el, mind ekkoráig azomban az Elöljáróknak számtalan sürgetésekre is vissza nem adván hihetőleg ez után azt kívánja (közbeszúrva:) Tisztartó Kováts Gáspár és a perben állo(?) ügyvéd Úr közre munkalodása által kivinni, hogy a' régi állapotot mellynél kevesebbet adó alapjául pártfogó semmi esetre el nem fogadhat, kimutatni ne lehessen, az eddig jobbágy kézen volt, most azonban maradván földeknek czímzett 684 1/8 Holdat tevő illetmény pedig Uradalmi rendelkezés alá esik..."

94 Az ügy tisztázása és becsületes rendezése érdekében a pártfogó ügyész felszólította uradalmi kollégáját, hogy, miután a valós állapottal ő is tökéletesen tisztában van ,,s' egy tekintettel át láthatja", hogy a korábbi, a régi viszonyok és múltbeli állapotok valós kimutatása nélkül, az újabb felmérés során „keletkezett állítólagos felesleget vagy hijánt meg alapítani nem lehet." A felperes tiszti főügyész pártfogója ezért határozottan követeli, hogy a régi felmérés eredeti iratait haladék nélkül csatolják a per irataihoz, a másolatokat pedig a község birtokába bocsássák vissza. Kilátásba helyezi továbbá, hogy amennyiben ezeket a követeléseket nem teljesítik, akkor „...magát ügyvéd urat is, mint Okirat erőszakos letartóztatóit (sic! M.B.) törvény értelmében fogja kötelességek tellyesítésére szorítani." 206