Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)
Máté Bertalan: A legelőelkülönítés, tagosítás és a földesúri szolgáltatások néhány kérdése a községi úrbéri peranyag alapján (Gomba, Monor, Pilis)
Monor etnikai megoszlása szerint túlnyomórészt magyar, de a szomszédos településekről német iparosok és földművesek is telepedtek ide és lakják tótok is. 66 Az 1845-ben véghezvitt úrbérrendezés és tagosítás előtt 127 1/4 másodosztályú jobbágytelek volt Monotont TELEPÜLÉSRENDEZÉSI TÖREKVÉSEK MONORON A TAGOSÍTÁS ÉS ELKÜLÖNÍTÉSI EGYEZSÉG ELŐTT 1835 tavaszán Csintalan Ignác, az egri főkáptalan korábbi tiszttartója, a mintegy másfél évtizeddel korábban befejezett „településrendezés" végrehajtója, a földesuraság bizonyos belsőségeket és külsőségeket illető kérdéseire kellett, hogy válaszoljon. № 1813-ban - felsőbb utasításra - elkezdték a helység házainak, szérűskertjeinek „regulatios" munkáját. A házak, a szérűskertek „újonnan formált útzakba helyheztettek." Az így kialakított, többnyire szabályos „sakktábla"-szerű utca és telekrend a község mai központi arculatát is meghatározta. Hozzá hasonló rendezés azóta sem történt. Tekintve, hogy az új házsorok kialakítása sokszor együtt járt az ingatlanok és felépítmények radikális átalakításával, számtalan esetben az utóbbiak „megszüntetésével", ami érthető módon, a lakosok érintett részének ellenállásába is ütközött. A belső rendbeszedés, ha némi nehézségek árán is, de néhány év alatt megtörtént. A külsőségekben, a szántókban, rétekben, legelőkben a korábbiakhoz képest semmi változásra nem került sor, hisz - a tiszttartói válasz szerint - „... azok iránt semmi panasz nem fordulván elő, szükség nem volt..." Ezt a „korábbi állapotot" az 1812. évi Urbarialis Conscriptio rögzítette és ez volt a későbbi úrbéri per során alkalmazott kiindulási pont a tagosítás és elkülönítés tárgyában folytatott egyezkedésekhez, ez képezte a viták alapját és végső soron, vázát tekintve, ez szolgált alapul a XIX. század második felére kialakuló határrendhez is. Az 1812-es összeírás szerint Monoron összesen kimutatott 137 1/4 sessio a következőképpen oszlott meg: Jelleg úrbéri bérelt szerződéses szabad Telek 127 2/4 3/4 3 1/4 5 3/4 Az 1813-as Urbarialis Conscriptioban ettől némi eltérés van, ugyanis az úrbéres állomány 2/4del megfogyatkozott, a conventionalis jellegű telkek száma ugyanennyivel nőtt. Lényegi, gyakorlati változás nem történt, az adatok közötti fél teleknyi különbség abból származott, hogy az időközben elhunyt Todorovics Márton kereskedő nem csak a falu boltják árendálta, hanem 2/4 telket is bírt, amihez még 2/4 úrbérit is felvállalt és érte 170 Ft árendát fizetett. Az 1813-as adatok között azonban ezt a telekhányadot nem az árendáltak, hanem a conventionalis telekmennyiségek rovatába vették fel - tévesen. Lényegesen nagyobb jelentőségű volt azonban az a változás, amely nem számszerűen, hanem a „rendbeszedés" miatt következett be. Az 1813-1820 között végrehajtott „falurendezés", „... az összevissza régi rendetlen állasaikban helyheztettett Házak a tulajdonosok által tett elbontása, 's azoknak az újjonnan formált 21 útzákba rendbelett építetése..." útján történt. 69 A földesúri rendeletre végzett átalakításoknak igen nagy akadályát jelentette, hogy a templomok, az urasági épületek körül elhelyezkedő lakó- és egyéb épületek a település igen lapályos, a határ többi, főleg É-i - ÉK-i részéhez viszonyítva, mély fekvésű területén voltak. Ez azzal is járt, hogy épületek emelésére azelőtt is és a rendezés után is alkalmatlan állóvizes földdarabok ékelődtek a belső fundusok közé. 196
