Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)
Novák László: A Duna-Tisza köze északnyugati vidékének településnéprajzi viszonyai a 18–19. században
A taksonyi jobbágyok 431 hold és407/1200 Dől területet foglaltak el a legelőből, s azt szántásra fordították, azaz az urbáriális telkijárandóságon felül használták. Az uradalom ennek a földnek közel fele részét 215 h. 803/1200 Dölnyi területet „minden kártérítés nélkül, állandó használatra a tulajdonukba nekik gratis" átengedte, viszont a fennmaradó részéit kártérítést, megváltást követelt. A legelő kiosztását eképpen határozták meg: „A községi rész kijelölése után, a kétoldalúan elfogadott Segregatios terv szerint a közlegelőnek azon oldal lábánál kell elkezdődnie, amelyik a jelenleg meglévő, a szomszéd Haraszti helységgel határos Urbarialis Constitutionalis földek mellett, a falu alsó végének irányában lefelé, egészen a külső uradalmi Csárdáig nyúlik, ezért a legelő illetékesség a Duna alsó ágánál kezdődik, megközelítően ennek a Csárdának az irányában, az úgynevezett Karmelita mezőn keresztül egészen Pusztaványi sóderig egy tagban fog kiválni; abban az esetben ha az úgynevezett Segregatio szerint meghúzandó demarcatios vonal miatt az uradalomnak jutna, úgy ez kötelezi magát, hogy azt a 12 hold szántót Taksony községnek ugyanennyi földmennyiséggel pótolja, semmivel sem kevesebbel." Az említett Sarkantyú-gát helyett az uradalom kárpótlásként a Duna-szigetet (2 h. 880 Döl) kívánta átadni a volt jobbágyoknak. Az uradalom Ígéretet tett továbbá arra is, hogy a saját és község közti terület között 10 öl szélességű csordajáró út felét, a Ványi-sóder mentében saját földjéből pótolja. A falu szélső házainál lévő jószágállás és a Bugyi úton található homokos rossz legelőből 40 holdnyi területet magának kivánt megtartani az uradalom. 122 A legelőterületen lévő hasznavehetetlen homok részek miatt vita támadt a volt úrbéresek és az uradalom között. Végülis, 1868. május 25-én megszületett a pótegyezség. A 70 hold homokbuckás terület kicserélését kérték a volt jobbágyok, s megkapták azt a volt földesúrtól. Az uradalom a l6l hold 331/1200 D maradványföld vakságától is elállt, s a mérnök fizetését is magára vállalta. Az 1857-es egyezséghez képest 118-ról 122-re növekedett a zsellérek száma, de az uradalom a felesleg négy zsellérnek is juttatott 8 hold legelőt, amit a karmelita rét felső sarkán mértek ki nekik (7.kép). 123 Az említett 1862. évi elkülönözési telekkönyv szerint az uradalomnak 1613 h 566 Döl, a telkes gazdáknak 1053 h 244 Döl, a volt zselléreknek (122 főt számlálva) 244 hold legelőterületet mertek ki. A taksonyi úrbéresek, jobbágyok és zsellérek szorgalmiföldként jutottak a szőlőterülethez. A helység haszonvétele közt említették 1768-ban a szőlőhegyet is. 124 Az 1843- évi rovás összeírás szerint 354 2/4 kapás szőlőterület volt (kb. 100 hold). 12S Az 1862. évi telekkönyv 121 hold 737 Döl szőlőterületet regisztrált (Woltsberg szőlő). 126 Ez az adat megegyezik GALGÓCZY Károly 1877es kimutatásával, ami 90 kat. hold szőlőterületet tüntet fel. E terület 1895-re 61 kh-ra csökkent. ni A taksonyiak is hiányt szenvedtek fában. Az 1768. évi tudósításukban panaszként említik fel, hogy a helységnek nincsen építkezésre és tűzre való fát szolgáltató erdeje. 128 Az 1862. évi elkülönözés során „Régi zsellér sarkanytú részletek,,, „füzes alsó sarka" nevezet alatt 2 hold 855/1200 öl erdőterület került az uradalom birtokába. 129 Galgóczy viszont 1877-ben ennél lényegesen nagyobb, 376 kh-as erdőt említ Taksony községben. 130 Az 1895- évi mezőgazdasági statisztika 338 kat. hold erdőterületet regisztrált. 131 Taksony törzsterülete 1877-ben 5376 kh volt, s ezt a puszták egészítették ki. Galgóczy újszerzeményű birtoknak említi Varsány pusztát (3217 kh). Használták még Ordasháza pusztát is. 132 1895ben Taksony területe 7432 kh nagyságú volt. 133 SOROKSÁR A soroksári jobbágyok 1767-ben az úrbéri kérdőpontokra adott válaszukban a határ kicsinységét hangoztatták, ahol mindössze egy negyed pozsonyi mérőt tud elvetni egy egésztelkes gazda. A földesúr jóvoltából Kerekegyháza és Szent Dienes pusztákat is használhatták, s három nyomásban 171
