Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)
Novák László: A Duna-Tisza köze északnyugati vidékének településnéprajzi viszonyai a 18–19. században
összetartozó fogalom. Az 1849. évi összeírás névanyaga nem azonos az 1785. esztendeivel, viszont az 1849- évi kimutatás és az 1862. évi sorshúzási jegyzőkönyv családnév anyaga is eltérést mutat már, ami állításunkat igazolhatja. A földek sorshúzással történő lajstromozásakor külön írták össze az „Egész telkek" birtokosait, azaz az egy és fél telkeseket, valamint külön a „Sváb 3/4 telkeseket" (Geierhosz Gergely, Geierhosz Mihály, „Kreis György harty:", Рек Mihály, Ruf Lénárd, Sutter József, Tiefenhek Pál és Lőrinc, Trapp Jakab és Piller Mihály és Ferdinánd, Winkler Lénárd). 50 Az 1849. évihez képest hiányzik a Beck, Oberfrank családnév, viszont újak is jelentkeztek, mint а Рек, Triefenhek, Piller famíliák. Egy-egy 3/4 session két család is osztozkodott, ami szintén azt erősíti meg, hogy a jobbágytelek csak részben öröklődött családi alapon. Az úrbéres viszony az 1857. augusztus 13-án létrejött úrbéri egyezséggel szűnt meg - erről később még részletesen szólunk -, s ez 86 telkes gazdát és 118 zsellért vett tekintetbe. 51 SOROKSÁR Grassalkovich Antal gróf 1741-ben népesítette újra német telepesekkel. Az úrbéri kérdőpontokra 1768-ban adott válaszokban a soroksári jobbágyok elmondják, hogy a megszállás után három esztendőre kötött velük az uraság szerződést. Ebben előírta, hogy az egész telkes jobbágy 10, a félhelyes 5 forint, s a zsellér pedig 2 ft 30 xr adót köteles fizetni. A marhával rendelkező gazdáknak és a kézműves lakosoknak évente 12 nap robotot kellett teljesíteniük, amit azonban maradéktalanul nem szolgáltak le, a földesúr elengedte robot tartozásukat. „Az uradalomnak ez a jóindulata, melyet irányunkban kimutatott, volt az oka a mi óhajtott gyarapodásunknak" - mondották a soroksári jobbágyok, majd folytatták: „Miután megsokasodtunk, és az uraság megengedte, hogy saját költségünkön egy olyan templomot építsünk, amilyen egy szabad királyi városban is állhatnak, s amelyhez egy kétszintes paróchiát is építettünk és lelkipásztort is felfogadtunk, akkor ez a helység a királyi kegy révén mezővárosi rangot nyert.". Mindez 1760 táján történt. Urbáriumot 1766-ban bocsájtott ki a földesúr, amely előírása szerint a már említett adózáson túl konyhára valókat is be kellett szolgáltatniuk (minden egész telkes gazda 2 icce marhafaggyút, 20 tojást és 4 tyúkot, a résztelkesek annak arányában; s az egész mezőváros pedig 30 libát és 4 borjút) minden esztendőben. 52 A Mária Terézia féle urbárium - mint hangsúlyoztuk -, 1770-ben egységes adózást írt elő, amely részben többnek, részben kevesebbnek bizonyult az 1766. évihez mérten (52 nap marhás, 104 nap gyalog robot, 1 ft adó, 6 font fonás, 1 öl fa, 2-2 kappan és csirke, 12 db tojás). Az 1770. évi urbárium tartalmazza az úrbéri tabellát is, amely alapján telkiállomány megoszlása, és a társadalmi struktúra megállapítható: 53 148
