Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Novák László: A Duna-Tisza köze északnyugati vidékének településnéprajzi viszonyai a 18–19. században

hogy helyiségünknek nagyobb része és szántó földeinknek lapályossági ell boríttatnak. Ugyan azért helységünktől távol köll tartanunk kertyeinket, és jószágunkra, marháinkra vigyázó cselédekre különös költtséget teszünk... Határjaink szűkek és fölgyeink, noha bírható termékenységűek, de kicsinyek... Az mint említénk, földünknek kicsinysége miatt mivel kaszáló rét nélkül, de szántó föld miat is szűkölködünk, földes urainktul különös árendában 600 ft-okért Sz. Királyi pusztát, Ványi pusztának penigh negyed részit 125 ft-okért bírjuk, és azon magunk szükségéhez képest szántani és kaszálni szoktunk, ezen marháinkat járattyuk és legeltettyük, Kender földünk 1 p. mérő alá vagyon." 1 A soroksári jobbágyok német nyelvű feleleteikben hasonlóan a határ viszonylag jobb termőképességéről, de homokbuckás voltáról, a Duna időnkénti árvizeiről nyilatkoztak/' Kiskunlacháza kiváltságos kiskun helység volt. A Hármas Kerület azonban rendszeresen tájékozódott a jászkunksági helységek állapota felől, amelyben a helység kondíciói is ismertté váltak. Az úrbérrendezés időszakában, 1775. áprilisában adtak körbe egy kérdőívet, amelyben Lacházát jellemezni kellett: „I

я Micsoda Helységekkel határos? Északrul Szent Királyi Pusztával határos mely Tttes Vatai famíliáé, Napkeletrül Bankházi Pusztával, mellet Mlgos Generalis Beleznay Miklós úr bír. Délfül Peregi Helységgel, melly Tttes Vatai família birtokában vagyon. Nap nyúgotrúl a' Dunával és a' Racz Kevi földdel, és mind ezen Puszták Ns Pesth Vrgyében lekúsznék. Hoszszasaga az Helység Terrénumának circiter 5000 lépés Szélessége pedig felényi. Ezen helység Terrénuma ugyan alkalmatos a' maga kitsiny qvantitásában, de igen gyakorta a' Duna árja el öntvén a' pascuumot igen szorítja, sőt ha a' víz el nem futja is, kezes, ménes, fejős tehenek, fejős Juhok, Sertések legelésére éppen nem elegendők Kaszállója vagyon az Helységnek rajta, mintegy 10 baglyára való, és negyed része napkelet felől szántó föld... Elegendő é a' Lakosok Kaszállója, és különössen vagyon e' a' Redemptusokk ki adva? Különösen van ugyan Csokai Pusztán ki adva, de nem elegendő, és sokan azt is a' Kenyér szűke miatt fel szántani kesztek, és sokan Vármegyebéli földön kaszainak, hét, s nyólcz mértföldnyire is takarmánt venni el menni, s' marhájokat úgy teleltetni kénteleníttetnek. Laczháza bírja Csokai, Kátoi, és Mórich Gáti pusztákat, Csóka, és Kató vagyon mintegy három negyed rész mértföldnyire, Móricz Gátyá pedig 10 mértföldnyire az Helységtől. Mlgs Beleznai Miklós Ur Bankházi Pusztájának felét bírja esztendőnként 900 forint Árendában..."(2. kép).

5 VÁLYI András 1799-ben megjelent munkája röviden említi a tárgyalt helységeket: „Laczháza... fekszik a' Duna mellett, egy nyomásbéli földgye szűk. 1742dikben a' Dunának gyakorta való ki öntései miatt kénteleníttettek régi lakó helyeket el adni, melly régi falu hely, Kendert, kukoriczát, 's a' t. terem, egy nyomás földgye mindent bőven terem, hanem széna nélkül szűkölködik..."; „Pereg... földes ura Vattay és más Uraságok... földgye meglehetős termékenységű hanem határja szoros, azt is néha az áradások járják erdejek sem lévén, harmadik osztálybéli..."; „Soroksár... fekszik a' Duna kisebb ága partyán... rendes házakkal épült, 's azútak akáczfákkal díszesek... határa meglehetős termékenységű; az Uraságtól Lőrintzi, Péteri, és Gubatsi pusztákat bírják; legelője, réttye elég... fogyatkozása az. hogy fája kevés, 's borai is alávalók... egyik végén a' Városnak egy patak foly keresztül, melly mintegy 40 esztendő előtt kezdődött." " FÉNYES Elek geográfiai munkájában csupán röviden szól a kérdéses helységekről. Lacházáról említi, hogy határa kicsiny, de a földje termékeny. Peregről is hasonlóan ír. Soroksárnak homokkal borított határát említi, amely a kerti vetemények termesztésének kedvez, s lakosai szorgalmát dicséri. Taksonyt is hasonlóképpen minősíti.

Ыл GALGÓCZY Károly megyemonográfiájában máirészletes jellemzést ad a helységekről: Lacháza „A török világból is lakottkép került ki. De akkor még nem a mostani helyén, hanem közelebb állott a Dunához... Szájhagyományok utján még a mai öregek is beszélik, hogy a laczháziak által bírt Jakabháza keskeny puszta, hajdan sokkal szélesebb volt. Ezt 1741-ben hordta el a nagy árvíz. Akkor seprette el a régi községet is, még pedig nyom nélkül egészen. A mostani helyre költözés 1742-ben történt... A mostani telephely olyan magasan fekszik, hogy a város belső részét a legnagyobb árvizek sem érhették, bár a külső ré128