Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)
Kotics József: Méhészet és paraszti életmód
a parasztgazdaságok egy részében is megjelenik. Itt a törekvés arra irányul, hogy olyan jövedelemrugalmas ágazatot fejlesszenek, amelynek kicsi a földigénye és jelentős munkaráfordítást igényel. Ilyen jövedelemrugalmas ágazatként egyes háziipari tevékenységek mellett elsősorban a kisüzemi állattartás jöhetett szóba. 52 Annak ellenére, hogy az okszerű méhészet ezek közé a jövedelemrugalmas ágazatok közé tartozott, nem volt jelentős földigénye, nagy az élőmunka-ráfordítása, s mindezek mellett a befektetett tőke forgási sebessége viszonylag gyors volt, a paraszti kisüzemekben a baromfitartás és tejtermelés mellett nem tudott a kisüzemi specializáció meghatározó bázisa lenni. Ennek magyarázatát a kaptáras méhészet speciális igényeiben lelhetjük föl. "A méhészet jövedelmezőségének elengedhetetlen feltétele: jelentős tőkebefektetés. A legköltségigényesebb a modern méhlakás, a kaptárak beszerzése. 53 Ezek mellett a méhcsaládok ára, a műlép és különböző szerszámok együttes költsége jelentős indulótőkét kíván. Jóllehet a méhészet esetében a megtérülési idő igen gyors és kedvező, a tőkeszegény parasztgazdaság tartózkodik a nagyobb méretű beruházásoktól. Ha ehhez azt is hozzátesszük, hogy az időjárás kiszámíthatatlansága jelentős bizonytalansági tényező, ami egyes időszakokban jelentős deficitet eredményezhet, de rosszabb esetben az egész vállalkozást is tönkre teheti, érthetővé válik a kockázatot nem szívesen vállaló parasztgazdaság óvatossága. A tőkebefektetés mellett az okszerű méhészet rentabilitásának másik alapvető feltétele a kellő szakértelem, a méhnek és életének alapos ismerete. A kasos tartás keretei között a méhészek méhekre vonatkozó ismeretei igen alacsony szinten álltak, s ezen ismeretek bővítésének nem is érezték szükségét. 54 A kevert, rendszertelen jellegű ismeretek halmazát racionális és irracionális elemek szövedéke képezi. Ezek a hagyományozódás folyamatában apáról fiúra szállt ismeretek nem képezhették alapját a természettudományos megalapozottságú okszerű méhészetnek. Ugyancsak a kaptáras méhészet meghonosodása ellen hatott az a tény is, hogy a magyar parasztságnál a speciális szaktudás presztízse nem volt jelentős. 55 À fentieken túl igen fontos összetevő az is, hogy a kaptáras méhészet munkaidőigénye többszöröse a kasos tartásénak. Igazán jövedelmezően a méhészet csak akkor gyakorolható, ha az összekapcsolódik a méhcsaládok vándoroltatásával. Ezzel a méhek kezelésére fordítandó munkaidő méginkább megnövekszik. A fő problémát a parasztgazdaságok esetében az jelenti, hogy a méhekkel kapcsolatos teendők időpontja egybeesik a legfontosabb mezőgazdasági munkafolyamatok időpontjával, miután a legmunkaidő-igényesebb időszak a június, július, augusztus. 56 Ennek következtében az örökölt gazdálkodási stílushoz mereven ragaszkodó parasztság igen kötött idő- és tevékenységszerkezetébe nem tud beilleszkedni az okszerű méhészet. 57 A fentiek alapján azt állapíthatjuk meg, hogy a paraszti életmód és mentalitás jellegében, valamint a paraszti üzem piaci igényekhez való rugalmatlan alkalmazkodásában kereshetjük azokat az okokat, amelyek nem tették lehetővé, hogy az okszerű méhészet a kapitalizálódó parasztgazdaságok modernizációs törekvéseiben jelentős szerepet játsszon. 52 TÓTH Tibor 1980. 171—172. 53 FARKAS Árpád 1944. 6—12. 54 KOTICS József 1988. 98—108. 55 ANDRÁSFALVY Bertalan 1973. 56 FARKAS Árpád 1944. 26. 57 TÓTH Tibor 1988.; ANDRÁSFALVY Bertalan 1973. 57
