Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)
Kotics József: Méhészet és paraszti életmód
egyre nagyobb állománnyal méhészkedtek. Őket egészítette ki a városi intelligencia rosszul fizetett rétege: tanítók, tanárok, tisztviselők. A kor követelményei között — megfelelő eljárások nélkül — intenzív méhészet a kasos tartás keretei között nem volt folytatható. Ezért itt igen gyors és tömeges méretű átállás zajlik le a kasos méhészetről az okszerű méhészetre. így az orosházi árutermelő méhészkedést a természettudományos alapokon nyugvó kaptáras méhészet tartotta hosszú ideig életben. 37 Az orosházi eset azt példázza, hogy bizonyos körülmények között az okszerű méhészet helyet kaphatott a kapitalizálódó parasztgazdaságok modernizációs törekvéseiben. Azonban az orosházi esetet a ritka kivételek között tarthatjuk csak számon, az ország nagy részén a kaptárak csak igen lassan és nem túl széles körben terjednek el a parasztság körében. Mivel magyarázható a kaptáras méhészet igen lassú elterjedése a parasztgazdaságok körében, s miért nem válik az okszerű méhészet a paraszti életmód szerves részévé? A válasz során nem kerülhető meg a paraszti méhészek társadalmi összetételének kérdése. Idevonatkozóan a magyar szakirodalomban igen eltérő vélemények jelentek meg. Egyik oldalon az a vélekedés áll, miszerint a méhészettel foglalkozók a paraszti társadalom földnélküli vagy csak kevés földdel rendelkező rétegéből kerültek ki. 38 Más oldalról viszont történeti, 39 statisztikai, 40 és recens adatok 41 egyaránt arra utalnak, hogy a paraszti méhészek túlnyomó része a birtokos parasztság köréből került ki. Az 1895-ös országos összeírás adatai azt mutatják, hogy az összgazdaságok mintegy egynegyedét kitevő 20—100 hold földterülettel rendelkező gazdaságoknál található a méhállomány fele. Ezzel szemben a gazdaságok majd háromnegyed részét kitevő földterülettel nem rendelkező, valamint a 20 hold földnél kevesebbet birtoklóknál csak a méhállomány 40%-a található. Az országban átlagosan minden ötödik gazdaságra jut egy köpű méh. A különböző birtoktípusok esetében azonban igen nagy eltérések mutatkoznak. Míg a 20 holdon aluli gazdaságokban csak minden tizedik gazdaságra esik 1 méhcsalád, addig a 20—100 holddal bíró gazdaságok több mint felére esik átlagosan egy köpű méh. 42 Itt kell kitérnünk a méhészettel foglalkozók foglalkozási összetételére is. Erre vonatkozóan az országos összeírások nem nyújtanak kellő felvilágosítást. Jó lehetőséget ad a főbb tendenciák megragadására az Udvarhely megyében 1910-ben végzett összeírás, amely foglalkozási csoportonként adja meg a méhállomány nagyságát, feltüntetve a kasok és kaptárak számát. 43 Az összeírás szerint Udvarhely megyében 1910-ben 137 település 1654 gazdaságában 10 235 család méhet tartottak. Az 1654 méhészből 36 pap (446 méhcsalád), 104 tanító (1133), 13 jegyző (178), 25 tisztviselő (214), 88 iparos (601), 16 kereskedő (139), 10 földbirtokos (172), 1290 kisgazda (6920), ezenkívül még összeírtak 72 méhészettel foglalkozó nőt 428 méhcsaláddal. Az adatok azt mutatják, hogy a méhészettel foglalkozók túlnyomó része a parasztság köréből kerül ki (78%), és ők bírják az össze méhállomány 68%-át. Azonban ha a kaptár kas arányát tekintjük ez a parasztgazdaságokban igen kedvezőtlen. Itt a kasok száma majd 37 HAJDÚ Mihály 1962. 174. 38 M. BOROSS Marietta 1963. 42.; H. KERECSÉNYI Edit 1969. 223. 39 N. KISS István 1960. passim 40 A Magyar Korona Országainak mezőgazdasági statisztikája. 41 KOTICS József 1988. 129—131. 42 A Magyar Korona Országainak mezőgazdasági statisztikája. 43 GÁL Imre (Szerk.) 1911. 132—145. 55
