Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

In memoriam Ikvai Nándor - Domonkos Ottó: A pályára indulás

DOMONKOS OTTÓ A PÁLYÁRA INDULÁS Ikvai Nándor a soproni múzeumban fogott „múzeumi szagot", még középiskolás korában, mint a Berzsenyi Dániel Gimnázium tanulója. Azok közé tartozott, akik még nyolc gimnáziumot végeztek. A soproni múzeumnak szoros és folyamatos kapcsolata volt az iskolákkal általában, Csatkai Endre igazgató révén pedig különösen a gimnáziumokkal, középiskolákkal. A múzeum'és iskola rendeltetésében azonos, így hát minden kampányt megelőzve az újjáépítést, a háborús károkat szenvedett épület ablakainak betéglázását, első állagvédelmét is a gimnazisták segítségével oldotta meg. Csatkai Endre ugyan hivatalosan művészettörténész volt, de művelte a néprajzot, a zenetörténetet, az általános művelődéstörténeti szemléletet tartotta fontosnak a vidéki múzeum életében. Erre nevelte beosztottjait és „tanítványait", akik egyéni foglalkozásokon nyertek szélesebb látókörre igényt, ismereteket, ösztönzést. Ezek közé a tanítványok közé tartozott Nándi barátunk is. A gimnázium vezetésével és tanári karával szoros barátságban lévő múzeumigazgató külön is érdeklődött a tehetséges fiatalok felől, akiket iskolai szereplésen, tanári ajánlásra hívott a múzeumba beszélgetésre. Az iskola igazgatóhelyettese, majd megbízott igazgatója Ikvai Nándor tanulmányi ideje alatt dr. Augusztinovitz Elemér latin—magyar szakos tanár volt, régi és őszinte barátja Csatkai Endrének. Ugrifüles tanulóként „szárnysegédje" lett az igazgatónak a természetre vidám, mozgékony és jó eszű petőházi ifjú. Ilyen kapcsolatok segítették a diákot a „tanítványok" közé. A kedvesebb tanítványai „fiai" közé tartozott és Nándi valóságosan is második apjának szerette és tisztelte Bandi bácsit. Ä heti egy vagy két alkalom nem a tananyag megemésztését szolgálta, hanem azt kiegészítette a város történetéből vett eseményekkel, olvasni valót ajánlott, amit aztán számon is kért. A műemlékekben, történeti eseményekben, emléktáblákban gazdag belvárosi séták pedig a helyismeretet, a város szeretetét oltották az if jakba Csatkai Endre mesélő, anekdotázó „vezetései" alkalmain. Természetesen a múzeum kiállításainak személyes bemutatását sem sajnálta a zsenge if jaktól, akik közül Ikvai Nándor is így fogott „múzeumi szagot". Mindezekre talán nem is került volna sor, ha a szülői házban nem a tudásvágynak, az iskolázottság tiszteletének példáját látta volna. Édesapja az 1920-as években 6 osztályt és 6 gimnáziumot végzett, de nagyszülei halála megszakította a folytatást. Apja kétéves korában Oroszországban, anyja 10 éves korában halt meg. 521