Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

In memoriam Ikvai Nándor - Gunda Béla: Emlékezés Ikvai Nándorra

tónak alkalmazkodnia kell a számbavehető és a munkára, az összeműködésre vállalkozó szakemberekhez. Ezek pedig nem azonos szemléletűek s a különböző témakörök feldolgozásának sem azonosaik a feltételei. Mégis sok figyelmet érdemlő törekvés nyilvánul meg a terjedelmes monográfiákban. A szerkesztő sokoldalú figyelmének köszönhető, hogy a Tápió melléki kötetbe olyan fejezet került be, amely az onnan származó szolgáló leányok budapesti életét mutatja be. Az ilyen részletek kiegészítik az átfogóbb társadalomnéprajzi feldolgozásokat, amelyek jeleskednek a két monográfiában. Ikvai Nándornak a szervezés, irányítás mellett nagy szerepe van néhány fejezet megírásában. Természetesen mindkét monográfiában az ő tollából került ki a földművelés feldolgozása. A Börzsöny monográfiájában olvasható úttörő tanulmánya, Az Ipoly menti falvak néprajzi képe, amelyben kérdőívekre adott válaszokat dolgoz fel. Meglepően újszerű adatok tükrében településtörténeti hagyományok tűnnek fel (pl. a kemenceiek fcohor^kázár eredetűeknek tartják magukat). A falucsúfolók a magatartásra világítanak rá. Bemutatja Ikvai Nándor az endogám, exogám kapcsolatokat, a had- és nemzetségszervezet emlékeit, a búcsújárás összetartozó szerepét, a gazdálkodás, a szokások fontosabb mozzanatait. Ezekből megállapítható az Ipoly menti lakosság palóc jellege. Feltűnnek a szlovák kapcsolatok s nem annyira az alföldi, hanem a kisalföldi (dunántúli) sajátságokat kell szemmel tartani. Magukat az emberi kapcsolatokat a népi kereskedelmi tevékenység s a családi kapcsolatok jelzik. A két monográfia feletti meditálás során ismételten érzékelem, hogy a néprajzban az értékek és a mértékek megállapításánál eléggé meghibásodtak a mérőműszereink. A két monográfia (de a göcseji, az átányi, a tápéi és más monográfiák is) bizonyítékai annak, hogy az ilyen alkotásaink méltóan foglalnak helyet pl. Boas Franz eszkimó és kwakiutl indián monográfiái mellett. Sőt az embert és a közösséget jobban meg is közelítik. Az európai monográfiák valahol elsikkadnak. De viszont a messzeség mindig megszépít... A monográfiák munkálatai során két tanulmányával jelezte Ikvai Nándor, hogy fel 'kívánja dolgozni a magyar népterület boronaformait s a boronálásnak a talajművelésben való szerepét. Ennek során kutatta mindazokat a történeti, természeti és közvetlenül emberi tényezőket (pl. a paraszti tapasztalatot), amelyek a Kárpát-medence földművelését formálták. A gazdálkodás formájában és minőségében döntő szerepet tulajdonított az átformálódott természeti viszonyoknak. Ezt fejti 'ki egyik utolsó, az ökológia és földművelő kultúra kapcsolatáról írt tanulmányában. Ez a német nyelven megjelent kis remekmű készülő kandidátusi értekezésének magva. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a Pest megyei Múzeumok Évkönyvét, a Studia Comitatensia-t rangos kiadvánnyá tette. Meglepetésként hatott, amikor V. Dudás Juli Galgamácsa monográfiáját a sorozat negyedik köteteként megjelentette. 1980-tól a Művelődési Minisztériumban fejtette ki tevékenységét. Elmondés bűvésze volt az adminisztrációnak. Az íróasztalán fekvő akták szinte maguktól hullottak bele az elintézés zsákjába. Feladatokat sohasem hagyott megoldatlanul. Pénzt tudott előteremteni, személyi kérdéseket elintézni. Etikus, puritán személyiség volt. Csak saját lelkiismerete szavára hallgatott. A könyököket ki tudta egyenesíteni s a karokat 1(es agyakat) munkába állítani. Mindez bátorságot adott néki ahhoz, hogy a sivatagban is alkotóműhelyeket építsen. A hatalmasságokat nem tudta legyőzni, de meggyőzni — igen ! 518