Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Ikvainé Sándor Ildikó: A lakodalom előkészületei Petőházán

A meghívottak névsorának összeállításával egy időben a szülők kijelölték a tisztségviselőket is. Elsőnek a vendéghívót jelölték meg. öt a szülők kérték fel és hívták meg feleségével, családjával együtt. A vendéghívó a család egyik tekintélyes tagja volt. Rendszerint a gazda testvére, vagy a keresztapja, vagy a bérmakeresztapja. A menyasszony részéről hasonló fokú rokonokat kértek fel. Külön ment a menyasszony, külön a vőlegény vendéghívója. Mindenki a maga családjának vendégeit hívta meg. Petőházán tehát emlékezet óta nem vőfény (vőfíny, vőfin) ment hívogatni, hanem a vendéghívó, aki legelőször a násznagyot kérte fel a tisztség betöltésére. A vendéghívó nem vitt magával sem feldíszített botot, sem kulacsot, sem verset nem mondott. „Rendessen felöltözött, elment, illedelmessen beköszönt, egy kicsinyt elbeszilgettek, azután rátért arra, hogy tulajdonképpen miért jött. Nem rontott be ajtóstól a házba. Megmondta például, hogy a Nándor fiai nősülnek, kettős lakodalom lesz, legyenek szívessek tiszteletüket tenni, őt násznagynak kérik fel, ekkor meg ekkor lesz az esküvő." Rendszerint elbeszélgettek arról is, ki lesz a többi tisztségviselő, kimindenkit hívnak meg. A vendéghívással igyekezni kellett, legalább két héttel az esküvő előtt mindenkit illett meghívni. A násznagy után rögtön a koszorúslányokat — régen nt/oszoZólányoknak hívták — és a vőfényeket hívták meg. Közülük is előbb az első vőfényt és első koszorúslányt, akik a menyasszonyt illetve a vőlegényt vezették az esküvőre. Az 1930-as évektől kezdve a vőfélyeket és a koszorúslányokat gyakran a menyasszony és vőlegény kérte fel a tisztség betöltésére, hiszen egykorúak voltak. A koszorúslányok elsősorban a menyasszony rokonai közül kerültek ki, a vőfények a vőlegény rokonai voltak. Mindenekelőtt keresztlányokat és keresztfikat illett ezekre a tisztségekre felkérni. Számuk nem volt megkötve, „ahányat akartak, annyit hívtak". Többnyire a közeli rokonságban lévő, a fiatalokkal közel azonos korú lányok, legények jöttek számításba. Kettőnél kevesebb párt azonban nem hívtak. Barátokat, barátnőket ritkán hívtak koszorúslánynak, vőfénynek, mert úgy illett, hogy a rokonságból kerüljenek ki. 1934-ben Iváncsics Nándor és Hadarics Terézia új szokást hozott a faluba. A kiskoszoruslányok és kisvőfények divatját ők vezették be. Azelőtt ilyen nem volt sem Petőházán, sem a közvetlen környéken. A rokonság találta ki, mivel sok kisgyerek volt a családban. Később mások is átvették ezt a szokást. Iváncsics Nándorék lakodalmán kilenc koszorúslány és kilenc fövény volt (4. kép), hat nagy és három kicsi pár. Az első kisvőfin nászbotot vitt. Egy véle majdnem egymagasságú botra „gyönyörűszép" élő virágcsokrot kötöttek, a botot pedig nemzetiszínű szalaggal tekerték be. A kisvőfíny szülei „természetesen kitettek magukért, olyan csokrot tettek a nászbotra, amelyet a legszebbnek találtak". A nászbot használatát a mester íren néni (mester = tanító, az akkori tanító felesége) találta ki.

31 A nászbotos kisvőfin szereplésének bevezetése megváltoztatta a lakodalmas menet sorrendjét is. Kisvőfény nélkül a menetben elöl haladtaik a násznagyok, utánuk a menyasszony az első vőfénnyel, azután a vőlegény az első koszorúslánnyal, utánuk a többi koszorúslány-vőfény, majd a lakodalmas nép következett, előbb a házaspárok, mögöttük a fiatalság, majd a gyerekek sokasága. Ha volt nászbotos kisvőfiny, akkor a násznagyok után ő ment a párjával, utánuk a többi kisvőfiny, kiskoszorúslány, s csak ezután a menyasszony, vőlegény, utánuk a nagykoszorúslányok, ki-ki a párjával, azután a lakodalmas nép (7. kép). 31 Petőházán nem tudták megmondani, honnan származott a tanítóé. BARSI E. írja, hogy a Szigetközben, Héderváron szokásban volt az így feldíszített vőfélypálca hordása (1971. 218.). Kisvőfélyről ír SZABÓ L., 1983. 351. 479