Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Ikvainé Sándor Ildikó: A lakodalom előkészületei Petőházán

kából nem hiányozhatott a fél falu.

27 így azután az utóbbi évtizedek szabadszombatjai óta ritkábban szombaton, inkább azonban vasárnap tartják a lakodalmakat most is. A polgári esküvőt korábban nem kötötték össze a templomi esküvővel. 1945 előtt a polgári esküvőket délelőtt tartották. Erre legtöbbször csak a fiatalok és a tanúk mentek el a fertőendrédi községházára, ahol a főjegyzőség volt. Nem az esküvői, hanem csak egy ünnepi ruhában mentek el, természetesen kocsival.

28 Az esküvői ruhát csak a templomi esküvőhöz vették fel, s a lakodalom alatt, éjfélig viselték. A templomi esküvők tiltásának idején a tanácsi esküvőre esküvői ruhában mentek, gyalog, a menettel, s ez mindig délután 5 óra körül volt, ugyanúgy, mint korábban a templomi esküvők. Utána már a lakodalmas házhoz (házakhoz) mentek a vacsorára. A délutáni esküvő szokását ma is tartják. Abban az esetben, ha más faluból hozták a menyasszonyt a templomi esküvőt délben tartották, utána ebéd volt a menyasszonyos háznál. Délután hintára, és kocsira ültek, úgy hozták Petőházára a menyasszonyt. Az 1930—40-es években „igen sok~ menyasszont elhordott" Iváncsics Nándor a 9. képen látható hintóval. A lakodalmat a múlt század végén és e század első két évtizedében rendszerint nagyböjt előtt, farsangon tartották. Négy-öt lakodalom is volt ilyenkor a faluban. Ha farsangkor nem akadt egy menyasszony se Petőházán, akkor azt mondták „koszossan megy el a farsang"! Azt a lányt, aki nem ment férjhez, pedig már benne volt a korban, szekáták a legények. A következő gúnyos dalt énekelték nekik: „Elmúlik a rövid farsang, De mi ne sirassuk. Sirassák a lányok Otthon maradássok, Kiknek a sok méreg miatt Ráncos a pofájok."

29 Az első világháború évei alatt a lakodalom ideje kezdett áttolódni a téli időszakról a tavaszi, nyári, kora őszi hónapokra. Iváncsics Nándor, aki 1913ban született, visszaemlékszik ötéves korára, egy rokonának nyári esküvőjére, mikor a menyasszonyt a szomszédos Fertőszentmiklósról hozták. Ez már levélszínes lakodalom volt. A zöld gallyakból hatalmas, sátorformájúra készített levélszínt az udvaron állították fel. Előnye volt, hogy nem kellett a házat felfordítani, a bútorokat kipakolni. Sokkal több vendég elfért alatta, mint a ház egy, vagy két szobájában. A levélszín állításnak hagyománya volt Petőházán. 1850-től kezdve mintegy 100 éven át a tűzoltók rendezték a falu mulatságát. „A kocsma udvarán erős fa lábakra zöldágat tettek (levélszínt csináltak), ez alatt volt a tánc, s az asztalok, ahol ittak."

30 A nyári lakodalmak bevezetésével a levélszín állítása is szokássá vált, különösen, ha sok vendég volt hivatalos. A hozzá való zöld ágat a lakodalom előtt egy-két nappal szokták hozni a Léserdőből. Előzőleg engedélyt kértek az erdészettől, ahol megmondták, hogy hol lehet lenyesni az agakat. Olyan helyeket jelöltek ki, ahol amúgy is esedékes volt a fák nyesése. 27 Vö. SÁRKÁNY Mihály, 1983. 281. 28 Más vidékeken is így volt, vö. a Lakodalom kötet idevonatkozó tanulmányait. 29 IVÁNCSICS Nándor, 1954. 47. 30 IVÁNCSICS Nándor, 1954. 35,. Vö. SZTRINKÓ István, 1983. 374—375. 477