Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Ikvainé Sándor Ildikó: A lakodalom előkészületei Petőházán

IKVAINÊ SÁNDOR ILDIKÓ A LAKODALOM ELŐKÉSZÜLETEI PETOHAZÂN* A lakodalom napja az e naptól egymáshoz tartozó két egyén életének legjelentősebb állomása, az együvé tartozás kezdete, életük fénypontja. Olyan nap, mikor a közösség ünneplésének középpontjában ők állnak. Az ünnepélyes esküvői szertartással lényegében kilépnek a nőtlenek és hajadonok, legények és lányok csoportjából, és belépnek, mintegy befogadják őket a házaspárok, családosak körébe. Ennek a ténynek az esküvőn résztvevők mind szemtanúivá válnak, s ez az esemény az esküvői lakomával még megpecsételődik, s mindenki számára feledhetetlenné, vagyis bizonysággá válik. Mindez azonban azzal jár, hogy a fiataloknak fokozottabban kell alkalmazkodniuk a falu felnőttekre, családosokra vonatkozó rendjéhez, szokásaihoz és be kell tartaniuk azokat, ha a közösség megbecsülését ki akarják érdemelni. 1 Ikvai Nándor szülőfalujának szokásairól szól ez a dolgozat, arról a kicsi faluról, amelyet legjobban szeretett, legjobban ragaszkodott hozzá. Boldog volt, ha hazalátogathatott féltve szeretett szüleihez, s eljövetelkor már a következő hazamenetel idejét és otthoni tennivalóit tervezgette. Ezért, s közös életünk indulásának legszebb napjaira emlékezve választottam e téma feldolgozását, de azért is, mert az idevonatkozó adatok egy részét együtt gyűjtöttük össze, illetve az eseményeket együtt éltük át, s ő ösztönzött engem arra, hogy egyszer írjam ezt meg. A petőházi lakodalmi szokások részletesebb összegyűjtését 1982-ben határoztam el, mikor Nagykőrösön a „Lakodalom" szimpozion előadóit hallgattam. Északnyugat-Dunántúli szokásokról nem hangzott el előadás, de a témát érintő publikáció is kevés van e területről. A mi lakodalmunkra visszagondolva több olyan szokásmotívum jutott eszembe, amely a hallott előadásokban nem, vagy másként szerepelt. Fellelkesedve, a legközelebbi petőházi látogatásunkkor a rokonságot kikérdezve két magnetofonkazettán rögzítettem szüleink korosztálya házasságkötésének, az 1930-as éveknek a szokásait, gyerekkorunk emlékeit, a mi lakodalmunk megrendezésének körülményeit, az azóta történt változásokat. Ez alkalommal Ikvai Nándor adatközlő is volt, hiszen gyermekkorától kezdve több helyi lakodalomban vett részt, ismerte a szokásokat. Azon kívül az 1950-es évek közepén egy diákkori pályázatban összegyűjtötte az akkori öregek visszaemlékezéseit. Azután ezeket a régi szokásokat felelevenítve rendezte meg szülei egyetértésével a mi lakodalmunkat 1961-ben. Részint azért, mert én még soha nem voltam igazi falusi lakodalomban, s örömet akart szerezni vele nekem, de a szüleinek is, akik nagy, kettős lakodalmat készültek tartani legidősebb és legfiatalabb fiúknak: Nándornak és Jánosnak. A szülők ugyanis több, mint 25 éve jártak már lakodalmakba, vissza akarták tehát hívni mindazokat, akikhez ők valaha hivatalosak voltak. Akkoriban mi jegyzeteket készítettünk az eseményekről, Nándi végigfényképezte az előkészületeket, a lakodalom napján József öccse vette át a fényképezést. Így 3—4 tekercs film is készült. 1982-ben elkezdtem, de abbamaradt a tanulmány elkészítése. Most, 1991 tavaszán, mikor írni kezdtem ezt a dolgozatot, újabb kiegészítő gyűjtést végeztem, rögzítve az utóbbi 10 év változásait is. Így került sor arra, Kogy egy néprajzos 30 év távlatából saját lakodalmán keresztül tekinthesse át egy falu esküvői szokásait a visszaemlékezések tükrében, melyek csaknem az egész századot felölelik. Mivel a lakodalom teljes lefolyásának közlésére ennek így is nagy terjedelme miatt nincs mód, ezért az előkészületek bemutatásával — az esküvőre indulás idejéig — fejezem be a petőházi szokások ismertetését. 469