Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Fügedi Márta–Dobrossy István: A kender és len szerepe a XVIII–XIX. századi népi gyógyító gyakorlatban

úgy a torkára; akar kék posztóra kennyed; a feje lágyára is nem árt kötni. Serestül is igen jó, de egy sáfrány szálat is vess belé. 36. „Csontyai a kinek fájnak" (1438) Vegyed a len-mag olajt, kend-meg mindenütt, fájdalmát valahol érzi, annakutánna vedd levelét földi bodzának, tedd fazékban s-borral vagy bor eczettel öntözd-meg és párold-meg, s-minden testét rakd-bé vele, fedd-bé öreg lepedővel, s-azután takard-bé véle, hogy jól meg izzadgyon. 37. „Marhád ha betegszik és döglik" (582) Ha lábai meg-dagadnak a marhának, bodza levelet hájjal megtörvén, ruhába kösd rája. Avagy len magot kölessel főzz ecetbe, el-veszi daganattyát. * * * Mindkét növény gyógyításban való felhasználása ma tudományosan is elfogadott. A kender levele és magva nyugtató hatású, de egyben mérgező drog, amely csak orvosi rendelésre és ellenőrzés mellett használható. A len magva, olaja, lisztje eszenciális zsírsavak, valamint nyálkaanyag-tartalmuk miatt ma is használt gyógyszerek. Belsőleg idült székrekedés, érelmeszesedés, külsőleg kelések, sebek, reumás bántalmak kezelésére és bőrápoló szerként alkalmazzák.

3 A kender és len mint gyógynövény a legtöbb kéziratos gyógyító könyvben szerepel, külső és belső hasznainak felsorolása általában hasonló. Most ezek elemzése helyett csak a gyógyítás tudományának első magyar nyelvű rendszeres nyomtatott összefoglalását, az első magyar nyelvű természettudományos kézikönyvet, Méliusz Péter Herbáriumát idézzük. Az 1578-ban megjelent mű mindkét növény gyógyító célú felhasználásával foglalkozik :

4 A kender (De Canabe) : Belső hasznai: Keveset enni jó a kendermagban, de a soka árt, mert magtalanná, meddővé tészen a soka, a gyomrot is megveszti. Ha a magvát megtöröd, szűröd, ugy iszod, szomjúságot megállat. Nem jó sem főnek, sem gyomornak, sem magva, sem olaja, aki sok. Külső hasznai: A levele mig zöld, a vize is, igen jó a főnek dagadássára. Köszvént is jó véle kötözni. Ha a succusát a fülbe töltöd, apró férget megöl a fülben. A vadkender igen jó orbáncot, tüzes dagadást véle kötni, ha megtöröd a levelét. A len (De Lino): Belső hasznai : A lenmagot törd meg mézzel, borssal, és szerecsendióval timporáld öszve, ha megeszed, hurutot gyógyít és neveli a férfiuságot és szenet az emberben, mint a borsfü. Ha a mézes vizben főzed a lenmagot, azt iszod, a magvát törve a dagadásra kötöd, minden dagadást gyógyít. Fájdalmat, ha fájást gyógyít. Külső hasznai: A lenmagolaj főve is enni igen jó étekben. Clystert is jó belőle csinálni, hasnak, bélnek, mátrának fájássát meggyógyítja. Colicát gyógyít a clystere. Égést is jó véle kenni az olajával és magvával, minden dagadást megenyhít. Ha borban főzed a magvát, az orcádot mosod véle, megtisztítja a sömörtül. A vakkörmet meggyógyítja, ha a lenmagot a tormával öszvetöröd, és azzal kötözed a vakkörmet. A bemutatott gyógyító eljárások a népi gyógyító gyakorlat összetettségének megfelelően tükrözik azt, hogyan ötvöződik a népi tapasztalat, a korabeli orvostudomány eredményeinek, eljárásainak átvétele és a mágikus elemek alkal3 SZABÓ Attila 1979. 434. 4 MÉLIUSZ Péter (1578), 1979. 309—310. 413