Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Sándor Mihályné: A varázskör Berettyóújfaluban

körülkerített egy nagy helyet, azon tul nem ment a guja, csinálhatott tőlük akármit." :

— „Vót ojan pásztor is ezelőtt, aki tavaszkor, ha kihajtott, körülkerítette az ő területtyit. Ha juhász vót, a kampót húzta, ha csikós vót a karikását; meghorkant a jószág s visszafordult." . Ha valaki lopni akart s megfogta a jószágot „nem tudta elereszteni, míg a tudós pásztor el nem engedte, kivül a körletén." „Apámík a mínest beállították egy helyre; pergőkkel, kolomppal körüljárták. Arra az állásra gyűltek be a csikók, ha jött az üdő."

25 „A határban, szalonnasütéskor, körbe öntöttük a vizet s a kör közepibe raktuk a tüzet ; meg vót vídve, nem ment tovébb a tűz."

26 A tehén és más háziállat „rontásáról" nagyon sok híradásunk van az egész nyelvterületről: „Szeginy idesanyám regélte, hogy eccer — még ű jány vót, — két tehenük vót. Mengyen este, viszi a rocskát,

: viszi a sziket, mer ű fejt, hogy na, feji a tehenet. Hát,— a tehín nem áll. Mengyen befelé papámho... mongya, hogy gyűjjék mán, mer nem tudom sem a Citromot, sem a Narancsot megfejni. Mindegyik rugdal. Mi az istencsudája? — Aszongya nagyapám: Hallod? Nem kírt tülled valaki téjt, oszt nem attál neki? Mikor jönnek téjír, ha van pínzük, ha nincs, aggyal a cselédasszonyoknak, mer azok roncsák a tehenet ... Eriggy csak, — mongya nekem, — hidd el a bíresnét, nízze meg mi lelte a tehenet! — Eljő az asszon, vígigsímittya a tehínnék a girincét oszt asszongya: Grékisné asszony, vesse le hamar az ingét ! Hát osztán — keresztülterítette a tehínen az inget: elébb az egyiken, aut a másikon. Akkor aszongya: hozzík mán egy lakatot! — Mi az istentüzit akar ez a lakattal? Hát... veszi köröskörül így, (mutatja), a tehín alatt alul kinyittya. Na tessék csak odaülni fejni! Ojan szípen áll a tehín, mint annak a renggye; leatta a tejet mind a kettő."

27 „Eltettük ászt a fonalat, amit először font a jánygyermek. Egy kis csutkára csavarta nanám. Ha a malacot nehísség bántotta, ebből a fonalból karikát kötöttek a nyakára. Más jószágnak is kötnek karikát zsákmadzagból is. Arra is jó, hogy ne vigyék el a tehín tejit."

28 „Ha tyúkot ültettem és nem akart megmaradni a tojáson, a kemencíhez vittem, kilencszer körbeforgattam s ugyanannyiszor mondtam: »Ojan szelid legyíl, mint ez a kemence!-« — reáültettem a tojásra, többet nem kelt fel. Anyám-? tul láttam, ű is így csinálta. Amikor etettem az aprójószágot, körbe szórtam a tengirit."

29 A második világháború alatt, a sok baj s lelki feszültség folytán gyakoribbá vált a távolbalátók keresése. „Vótak asszonyok, akik tuttak zsótárt forgatni, restât vetni. A háború alatt sokan jártak ijenyekhez. Mi is elmenünk az én urammal, hogy vettesünk restât. Kirdeztük: él míg a fiunk? Míg élt, megfordult." „Amíg a baj tartott zsótár forgatással, restával, gyűrűvel néztük meg hogy él-e, hal-e a hozzátartozónk."

30 A gyűrű más esetekben is eszköze a távolbalátásnak: „Ezelőtt a zsótáron gyűrűt forgattak, hogy megtuggyák, hamarosan firhe mennek-e. Vót egy aszszon, aki gyűrűvel nízte meg, hogy fiú lesz-e vagy jány az újszülött? Cirnába 25 Uő. 1968. 3037, Uő. 1976. 229; SZENDREY Zsigmond 1934. 12. DÖMÖTÖR Tekla 1972. 36; ERDÉSZ Sándor 1968. 468. C: 26 Uő. 1976. 224. 27 Uő. 1968. 2410. 28 Uő. 1968. 2489; SCHRÄM Ferenc 1970. 541. 29 Uő. 1976. 228; PÓCS Éva 1986. 106. >4^l 30 Uő. 1968. 1321, 1574; KISS Áron 1891. 301; TOLNAI Vilmos 1903. 158; BENKÓCZY Emil 1907. 150; VASS Miklós 1913. 87, 88, 89; DÖMÖTÖR Sándor 1929. 191, 192. 391