Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)
Halász Péter: A ló és a szarvasmarha gazdasági jelentősége a moldvai magyaroknál
akkor a csitkót neked adja. Én az én csitkómat kétezerért vettem, s emez még jobb volt. Megyek egy bácsihoz s mondom: — János bá, elaggya-e a szalmát? — Eladom te. — Mit adjak érte? — Nyolcszáz frankot. 30 Kivettem a nyolcszáz frankot, megfizettem a szalmát. Megyek a másik bácsihoz: — No, ideadod-e a csitkót? No — azt mondja —, megszorultam. Sok a marhám, nincs kosztom, s ha megveszed a szalmát Joan Sipostól... — Megvettem. S ne itt van nyolcszáz frank a csitkóért. — Vedd a csitkót. Vettem, elhoztam 1600 frankval, s a másikat vettem kétezerért. Négyszáz frankot nyertem. De én olyan két csitkót csináltam... zaboztam, nem járattam, mert én nem fuvaroskodtam. Tavasszal kiheréltettem, mert mind a kettő armaszár (ménló) volt, s olyan két csitkót csináltam, hogy nem tudtam felülni a szekérre, ha a feleségem nem fogta a kötőfékszárat. Megfogta, én felültem, megfogtam a gyeplőket, s azt mondtam: — Állj félre asszony s nyisd ki a kapukat! Ahol megherélték őket, ott azt mondták, hogy nagy terűre ne tegyem. Nagyok voltak, két esztendő s felesek voltak, csak az őszön lettek három évesek. Azt mondta, aki herélte, minél többet hordozzam őket, annál jobb. Ne haggyam el, hogy megmeredjenek. Nappal szántottam, s éjjel legeltettem. Szerdán megheréltettem, s úgy hordoztam őket szombat estig. Akkor levettem a kelusokat, azokat, amivel megcsíptették, hogy az inak száradjanak le. Szántottam velük s kapáltam... s mikor mentem búcsúra... cifraságnak csak, arra használtam. A szénámat is béhordtam velük, de kétszer feldőtöttek, mert futták el. S akkor kaptam egy darab földet, s a csitkókat el kellett adni a földért. Elment a híre, hogy én mit kockárkodom 31 a csitkóval, s idetalált egy tanító. Kivettem őket, s köttem a szekér elé. Kérdi a tanító: — Hámba mennek-e? — Igen. — S jól húznak-e? — Jól. — Meg lehet-e lássuk? — Meg, hogyne. Felhámoltuk őket s mentünk. Hágóra megakasztottuk a szekeret. Megnézegette, kiakasztotta a kereket, megakasztotta a másikat, hogy lássa, melyik fog jobban. Azok úgy húztak, mint az ökör, nem voltak elrontva. Kellett ügyelj a gyeplőre, mert kaptak el, s futták világgá. Kérdi a tanító: — Kaszáp bácsi, mit kérsz értük? — Hétezer lejt. — Azt adok! Erőst megszerette. Igaz szeretnivalók es voltak, s három esztendősek. — Hetet adok, de mondd meg, van-e valami hibájuk! — Van! Az a hibájuk van, hogy amikor nincsenek hámban, olyan csendesek, mint egy tehén. Mikor béhámoltad, a gyeplőt ne csapd el. Mert ha a gyeplőt elcsapod, tudd meg: akkor nincsenek. Elfutnak s téged otthagynak. Ügy szeresd őket, hogy ne mondd, nem mondtam meg: ha rajtuk a hám, ne csapd 30 A frankot, mint pénznemet a hivatalos lej szó szinonimájaként használják. 31 Coçcar = szédelgő, szélhámos. 33
