Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)
Flórián Mária: Halóruha – gyászruha
európai standard vagy az éppen divatos hazai öltözetekben jelennek meg sírköveiken, sírlapjaikon. A 17. századi ravatalképek tanúsága szerint is koruknak és életkoruknak megfelelő öltözetben ravatalozták fel például 1648-ban Illésházy Gáspárt és feleségét, Thurzó Ilonát. APOR Péter a 17. század végi ravatal ünnepélyességét emelte ki, amelyen a férfihalott kapcásan, de pozsonyi süvegben, kezében skófiummal kivarrt kendővel feküdt, a kor divatja szerint felkészítve. 20 A parasztravatalok ünnepélyességét családja számára az asszony feladata volt biztosítani. Európa-szerte gyakorlat volt, hogy a lányok már fiatal korukban, mintegy a kelengye részeként elkészítették saját halotti ruhájukat, amelyhez a szemfödél is hozzátartozott. 21 Nem tért el ettől a hazai szokás sem. A 19. században az idős asszonyt korábbi lakodalmi, ill. a házasembert a menyasszonyától kapott „jegyruhájában" temették el. 22 Ezzel az idős halottak magukkal vitték a „régi viseletet", hiszen az öregasszonyt is legünnepélyesebb, esküvői ruhájában földelték el. így volt ez országszerte, pl. a tövisháti Bogdándban 23 vagy a Nógrád megyei Szokolyán, ahol az 1930-as években egy idős aszszony magával vitte a sírba az utolsó új menyecskének illő, tarajos fők ötöt is. 24 Menyasszonyi ruhában századunk fordulójára jobbára már csak az eladósorban lévő lányokat és a fiatalasszonyokat temették, és szokássá vált, hogy a halóruhát csak az idősödő asszony varrta meg maga és a férje számára. Az így készült halóruha is rendszerint régies szabású volt, már eleve divatjamúltnak készült. Csökölyön például a divattól eltérően, kézelő nélküli inget, a martosi öregasszonyok pedig fekete taft- vagy fehér batisztrátétes halóinget varrtak maguknak. 25 A Nógrád megyei Rimócon a halálra gondoló asszony indigószínű kékfestő szoknyát, kecelét, váll- és fejkendőt, kallott, használatlan fehér ingvállat és fehér pamutharisnyát készített össze magának. De az ország más tájain, így Hajdúnánáson is mutogatta az öregasszony a komód fijában őrzött halóruháját, hogy melyik ingben, ruhában, nyakravaló kendőben temessék el. 26 Váratlanul csak csecsemő-, gyermekhalál érhette a családot. Az egri Rozália-kápolna gyermeksírjaiból sebtében összeállított ingek, pólyák kerültek elő, csupán a kis főkötők voltak hosszabb használatra szánva, gondosan megmunkálva. 27 Borsod megyében a múlt század végén a gyermekhalottat csupán lepedőben temették el. 28 Vagyis a halálra vagy a nagyünnepi vagy speciálisan erre a célra tartogatott halóruhával előre felkészültek. Egyedül — amíg nem terjedt el a bolti cérnaharisnya divatja — a halotti papucsot, tulajdonképpen vászonból szabott kapcát nem varrták meg előre. Ez a halál bekövetkezte után a hozzátartozók feladata volt, ahogy emléke Orosházán, Mezőkeszü környékén fennmaradt. S ha a halottat csizmában temették el, annak vasalását lefeszítették, hogy a vas ne legyen nehéz a túlvilágon, illetve ne kopogjon, ha a halott lélek hazalátogat. Mint kitűnt, nem készült külön halóruha a fiatal leányoknak, legényeknek. őket a legünnepélyesebb öltözékükben temették el, amely korábbi századokban 20 APOR Péter, 1972. 67—68. és lásd GARAS Klára, 1953. 71—81. 21 CUNNINGTON, Phillis— LUCAS, Catherine, 1972. 163. 22 ISTVÁNFFY Gyula, 1911. 229—230. 23 U. KERÉKGYÁRTÓ Adrienne, 1969. 3—4. 32. 24 HERKELY István, 1938. 294—295. 25 FÉL Edit, 1942. 131—134. tárgyalja a halotti készületet. 26 P. KISS Eszter, 1931. 36.; NÓVÁK József Lajos, 1913. 67. 27 V. EMBER Mária, 1960. 234. 28 ISTVÁNFFY Gyula, 1911. 230. 344
