Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Molnárné Hajdú Margit: Nagytarcsai kötények

A kötőt gyakran taftszalagból készítették. A kb. 3 ujjnyi szalag színe általában a hímzés valamelyik fonalának színéhez alkalmazkodott. így lehetett fehér, világoskék vagy rózsaszín. Gyakran előfordult, hogy a nagyobb lányok a taftszalag helyett varrtak a kötény anyagából való, mintegy három ujjnyi széles kötőt. Ezt is kihímezték. A szélét slingelték (14. kép), a végét pedig a kötény „fül" mintájából alkotott kis folt dísszel látták el. Sokszor használtak kötőként gyárilag hímzett, úgynevezett „kanadai" szalagot is. Amikor hátul bokrétára kötötték, a 'kötő vége a szoknya aljáig ért. A kis kötény szélessége két oldalon legalább egy-egy tenyérnyivel szélesebb volt, mint a kislány törzse. A kötőket viszont a törzs szélességének pontjainál varrtá'k fel, merőlegesen az anyagra. Emiatt a kötény két sarka kissé ej tetten, szabadon mozgott. Ez volt a két fül, amelyre sormintából alkotott foltmotívumot hímeztek. 10. kép. „Mindenlány" kötény szélének részlete 330 11. kép. Madaras minta kötény fülre