Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Gulyás Éva: A nagykunsági református eklézsiák XVIII. századi anyakönyveinek ábrázolásai

GULYÁS ÊVA A NAGYKUNSÁGI REFORMÁTUS EKLÉZSIÁK XVIII. SZÁZADI ANYAKÖNYVEINEK ÁBRÁZOLÁSAI A Szolnok megye népművészete kötet gyűjtő és előkészítő munkálatai közben figyeltünk fel a nagykunsági református eklézsiák anyakönyveinek színes, naiv ábrázolásaira. Ezeket a képeket először a népművészeti kötetben adtuk közre.

1 Már akkor felmerült az a kérdés, hogy az anyakönyvi díszítések milyen mértékben terjedtek el nálunk, mennyire figyelt rá eddig a kutatás, milyen előzményei, párhuzamai vannak, tehát tulajdonképpen hogyan is értékeljük, értelmezzük ezeket az ábrázolásokat, amelyek népművészetünknek egy kevésbé ismert ágához, a népi festés, népi grafika műfajához tartoznak. CSILLÉRY Klára magyar népi grafikát összegző 1971-ben megjelent tanulmánya még nem említi ezt a műfajt.

2 Először TAKÁCS Béla foglalkozott a kérdéssel a „Naiv festészet a református eklézsiák anyakönyveiben" című,

4 sajnos máig kéziratban lévő munkájában, amelyben több helyről (Kenderes, Dömsöd, Szomajom, Uny) mutat be anyakönyvi illusztrációkat.

3 Azt írja, hogy a református egyházművészetben ritka a figurális ábrázolás a reformáció képtilalma miatt. A XVIII. sz.-ban azonban már szabadabban értelmezték a prédikátorok, iskolamesterek a bibliai képtilalom fogalmát és a növényi ornamentika mellett, amelylyel címlapokat már korábban is díszítettek, megjelent a figurális ábrázolás is. De tulajdonképpen a megyék népművészete sorozat volt az, amely az utóbbi időben a kutatók figyelmét ráirányította erre a műfajra.

4 Ezt követően illetve ennek hatására több munka is foglalkozott a témával illetve egyre több, eddig nem ismert ábrázolás látott napvilágot.

5 A bemutatásra kerülő képek Kenderesről, Kisújszállásról és Túrkevérol származnak. A születési, házassági és halotti anyakönyvek színes belső címlapjai, amelyek valamilyen konkrét jelenettel vagy szimbolikus módon utalnak az emberélet fordulóira.

6 Színes tempera, tus és vízfestmények, amelyek a XVIII. században készültek. 1 Ld. Szolnok megye népművészete, Bp. 1987. 2 CSILLÉRY Klára, NÉ. 1971. A Magyar Néprajzi Lexikon sem említi, de nem szerepel Hof er T.—Fél E.: Magyar Népművészet с. albumában sem, 1975. 3 Ld. a Debreceni Református Kollégium Múzeumának kézirattárában. 4 Ld. Szolnok megye népművészete, Bp. 1987; A Hajdú-Bihar megye népművészete с kötetben a XIX. századi céhleveleken vannak hasonló ábrázolások. Bp. 1989; Csongrád megyében egy 1808. évi térképen örökíteíték meg a tápéi gyékényszövő asszonyt (Ld. Csongrád megye népművészete, Bp. 1990. 582. kép) 5 VEREBÉLYI Kincső Kisújszállásról és Kiskunlacházáról közöl hasonló ábrázolásokat 1987/3.; A kecskeméti anyakönyvi rajzokat többen is publikálták már korábban NOVAK László, 1982; SZTRINKÓ István—SZABÓ Zoltán, 1987. 6 A Révai Lexikon szerint az anyakönyv (matricula) a születésre, házasságra és elhalálozásra vonatkozó adatokat tartalmazó lajstrom. Rendszeres vezetését Európában a tridenti zsinat rendelte el 1563-ban. Nálunk Magyarországon az 1614. évi nagyszombati zsinat szabályozta az anyakönyvezést és csak a katolikus anyakönyveket ismerte el hivatalosan. A protestánsok is vezettek anyakönyvet, de csak 1785-ben kaplak II. Józseftől Önálló anyakönyvezési jogot. így a protestáns anyakönyvek az egyházközségek önállóságának kifejezőivé válhattak. Ez is oka lehet annak, hogy anyakönyveiket nagy becsben tartották és esetenként díszítették. 313