Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Zakariás Erzsébet: Asszonymunkák Erdőfülében

csavargattuk s akkor fölkecskéltük s lefolyt a vize, vittük haza, s akkor törtük ki, mikor megszáradt annyira, hogy az a pozdorja benne már törött össze. Vót törő s tiló. Előbb kitörtük s azután tiloltuk meg. A tiló a szálról úgy reszelte le, úgy húzta le a pozdorját. A törő pedig megtörte, hogy a pozdorja apró-apróra törődjön meg, me jóban leduvad róla a szál. S akkor tisztán megmaradt az a szép szál. Szép szálas ez a kender, jó szövet lesz belőle, mondtuk. S akkor jött a héhölés. Vasgereblyékbe belehúztuk. Azt kihúzta belőle a csepüt. A csepü az ami összegöngyölödik benne. A szál, a kender megmarad szép hosszan, mint a hajszál, mikor kifésülődik. Az az első osztályú kender. Külön fontuk a kendert s a csepüt. A csepüvel csak esetleg őteni lehetett az osztovátán, amikor szőttük. Mejjéknek kemény kellett, ezévót a kender mindig a mejjék. A kenderszálaknak gubát tekertünk a fejére, összegöngyöltük, hogy ne duvadjon össze. Mind a hajat, mikor befonják. S akkor mikor fontuk, azt a gubát letekertük, hogy maradt még hullám a kenderbe. Mondtam sokszor anyámnak: ne de szép hullámos, anyám, ha a hajam ilyen vóna ! Eltéptük, így elhúztuk — de csak megmaradt a valóságában — s felhúztuk a guzsalyra. S ott fontuk le. Szépen kézzel lefonogáltuk, milyen vékonra akartuk. A vastagság attól függött, hogy minek készül az az anyag. (K. Zs. B. E.) 12 Az egy nagy gond vót az asszonyoknak, hogy februárra lejárjon a kender s a csepü fonás, mert azt februárban meg kellett forralni. A fonal, ami meg lett fonva, tették be cseberbe s megforralták. Hogy lágyuljon meg. Olyan puha legyen, hogy amikor szövik, rossz ne legyen, met a nyüst összetépi mind. Finomra csinálták, jó puhára. Lúggal, hamuval meglágyították, kitették a hó tetejire, megfehérítették. Met ott a hó tetejin a fonal vagy a vászon kiterítve a hidegtől, s a megfagy ástól olyan szépen fehéredett s puhult, a fagy olyan jól megkészítette, hogy behozták, megszárították, s finom puha fonal lett belőle. S a vég vásznakat is kirakták végig az udvaron s kasul, hogy fehéredjen, mert maga a kendervászon sötét. Februárban el kellett végezni ezt, me márciusba jött a legelőpucolás, április pedig a vetőhónap vót! Márciusba elvették a zabot, mentek legelőpucolni, áprilisban jött a kukorica, krumpliültetés, s akkor menni suhuva se lehetett. Ezer el kellett készüljön, hogy márciusba már ne szőj jön. így aztán októberig nem szőtt. ..,. (K. Zs. B. E.) 13 Vannak asszonyok, akik értik a halottal dolgozni, s szeretik es. Ennek nincs fizetsége. Ez kalákamunka, ezt viszonozni kell. Ez a kaláka, ez úgy összehoz mindenkit, hogy soha senki nem hivu senkit. Ez közösségi munka, mindenki mejen magától. Nem úgy van, mint városon. Falun még ez a jó régi összetartás van. Egy tiszta mosdótálba tesznek tiszta vizet, rongyot, szappant, megmossák rendesen. A legszebb ruháját adják rea. Arra emlékeznek, hogy azt mondja: „osztán ezt adjátok reám, ha meghalok". A legjobb ruhája mindenesetre. Nyáron nyári öltözet. Télen kabátka, ruha, gyapjúszvetter. Harisnya, cipő mindig a lábon. A fején kendő. Férfinek kalap. A leányokot mirtusszal. Ügy mind a menyasszonyt felöltöztetve. Ez az esküvője is, akkor minden mejen egyszerre. (K. Zs. B. E.) 14 Édesanyámnak vót vetett ágya, szép kézzel varrott mintás párnavégekkel kirakva, azt nem szabadott leteríteni, hogy látszódjék. Az volt a divat. Hurkolt lepedők jöttek azután fehér hímzett, hurkolt lepedők, kézzel kötött csipkével. Hat-hét-tíz párna is vót egy ágyon. Kinek mennyi vót. Anyám úgy tanított, olyan egyenesre kell vetni az ágy tetejét, hogy ha így a deszkát reatesszük, a víz ne follyon egy felé se. (K. Zs. B. E.) 15 — Mikor takarítottak? — Mikor időnk vót. Az nem vót időhöz kötve. A tavaszi meszelés az igen, met azt Pünkösdre mindenki abba járt, hogy azt megmeszelje. — Mindenki az egész házat megmeszelte? — Az egész házat. Még jobban, mint most. S akkor Húsvétra megint örökké takarítás volt így ünnepnapra is. S közbe ugye szombat-nap vagy vasárnap reggel a faedént lesúroltuk, met nem vót ennyi festett minden. S akkor a ház fődjit, me sikált vót, azt megsikítottuk. — Azt mivel csinálták ? 271