Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Zakariás Erzsébet: Asszonymunkák Erdőfülében

ZAKARIÁS ERZSÉBET ASSZONYMUNKÄK ERDÖFÜLÉBEN Az erdőfülei családok háztartásszervezése a mezőgazdálkodó életmód által meghatározott. A kollektivizálás előtti időkig (1960-as évek) a családok önellátóak voltak, és ez bonyolultan összetett tudást és körültekintő munikaszervezést igényelt. Lévén a család munkavégzés szempontjából szerves egység, a gondok, feladatok közösen voltak megoldandók, a tennivalókból pedig minden családtag életkorának és egészségi állapotának megfelelően vette ki a részét. Az asszony feladatköre, napi munkarendje aligha volt elválasztható a férfiétól. A közös munkavégzés egy természetes munkamegosztást jelentett, amely szerint pl. a férfi lekaszálta, az asszony megforgatta, buglyába rakta a szénát, kenyérsütéskor a férfi vágott fát, az asszony készítette elő a tésztához valókat, dagasztott, hevített, bevetett, a gyapjút a férfi nyírta le a juhokról, de az asszony vezette végig a munkafolyamatokon, mígnem fonal, illetve nadrág4cabát lett belőle. A családi munkamegosztásban azért természetesen elhatárolhatjuk azoknak a munkáknak a csoportját, amelyeiket csak az asszonyok, illetve csak a férfiak végezték. De ez a határ is időszakosan átjárható. Ugyanis ha a férfi hosszabb ideig távol volt, az asszony legtöbb esetben helyettesítette. Viszont a férfi is önellátó tudott lenni, ha otthonától távol kellett élnie egy ideig, pl. ha erdőkitermelésre szegődött el, vagy a juhokkal nyáron kinn volt az esztenán stb. Főzött, mosott magának, mosogatott és rendet rakott maga körül, úgy, ahogy azt otthon, megszokott körülmények között a felesége tette. A férfi-nő egymást kiegészítő munkavégzése azt is jelenti, hogy a természetes és hagyományosan öröklődő munkamegosztás családonként a családtagok alkati meghatározottságának, jellembeli tulajdonságainak függvényében is változott. Ha gyenge, beteges volt az asszony, férjének kellett többet vállalnia és fordítva. Ritka volt a lusta, dologkerülő ember. Ezeket szűkebb környezetük is nehezen tűrte meg és a tágabb közösség is elmarasztalta. Ezért mindenki igyekezett megfelelni a család társadalmi reprezentációs szintjének, annak a szintnek, amely a család státuszát jelentette a faluközösség társadalmában. 1991 nyarán Erdőfülében a kollektivizálás előtti időkre jellemző munkaszervezésről, munkamegosztásról, munkafolyamatokról beszélgettem 60—70 éves asszonyokkal. E beszélgetések részletei az adattárban találhatók. Az asszonyok tavasztól őszig folyamatosan a mezőn dolgoztak, betakarodástól tavaszig pedig a szövés-fonás volt a fő elfoglaltságuk a ház körüli mindennapi teendőkön kívül. Különösen megsűrűsödtek a tennivalók a vallásos ünnepek előtti napokon, amikor az ünnepre való készülődés részeként általános tisztítás-takarítás volt esedékes, kenyér- és ikalácssütés, főzés előre, hogy az ünnepek alatt semmit se kelljen dolgozniuk. Ünnepek délutánjain aztán volt idő a ház előtti padon való üldögélésre, tereferére. Egyébként a falun élő ember kora hajnaltól estig dolgozott, pontos időbeosztással, mert az állattartás rendszerességre és lelkiismeretességre kötelez. Az asszonyok által végzett teendőket öt nagy egységbe tömöríthetjük. Ezek 263