Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Szabó István: Egy alföldi falu – Kecel – társadalmának rétegződése a XX. században a népi megítélések tükrében

hogy bár „...verekedős volt a keceli népség, de ennél sokkal rosszabb volt Akasztó fiatalsága!" A környékbeli lakott helyek között — talán kissé idealizált, elfogult szemlélettel, — a keceliek magukat előkelő helyen, hangadó, vezető, figyelemre méltó községnek tekintik. Talán — valószínű a kissé távolabbi fekvése miatt — Soltvadkert fölényét, városiasabb voltát ismerik el egyedül, amikor úgy nyilatkoznak róla, hogy „... Soltvadkert intelligensebb volt. Ott már abban az időben, az 1930-as években is barna cipőben jártak, bőrkabátban, sárga csizmában, nyakkendőben. Meg pulóvert hordtak. Még a parasztok is. Míg itt, Kecelen mindenki ellenzős nadrágban és csizmában járt." Összegzésként elmondható, hogy a Kecel belterületén élő lakosság hosszú évtizedeken át érintetlen maradt az idegen betelepülőktől. Viszonylag nagyon bezárkózódott, ide sem más vidékről származó gazdaember, sem bérmunkába jövő, itt munkát vállaló szegény napszámos nem jött. A keceli lányokkal való házasság útján elvileg megvolt a lehetőség a betelepülésre, ám ez a gyakorlatban nem igen fordult elő, keceli lányt általában nem adtak idegenből jött emberhez. „Tudja a fene, hova valósi! Nem kell!" — Ez volt a véleménye nemcsak a szülőknek, a fiataloknak is. Keceli csak kecelivel házasodott. Csak az iparosság volt ez alól némileg kivétel, mert olyan iparágak művelői, akik Kecelen hiányoztak, ám a szükség az idők folyamán megteremtődött munkájukra, esetenkint bekerültek egy-egy keceli famíliába, s idővel el is kecelesedtek. Am számuk meglehetősen alacsony volt: Gombos nevű műszerész, egy szabómester, egy kádár volt az, akit meg tudtak említeni e kirívó eset illusztrálására.

9 Egyszerű volt ennek a magyarázata. A szerény mértékű helyváltoztatásnak 9 Az egyházi anyakönyvek bejegyzései a XX. században csak bizonyos vonatkozásban és bizonyos időszakokban használhatók. 1907-től 1912 szeptember 17-ig csak a házasságkötések száma tudható meg, a házasulandók adatai (lakóhelye, utca, házszám) nincs feltüntetve. Csak az idegenből jöttéknél találunk megjegyzést a származására vonatkozóan. 1912. szeptember 17-től 1913. november 22-ig a házasságkötés időpontján kívül a házasságkötő felek neve, foglalkozása és lakóhelye (kerület, utca, házszám) is bejegyzésre kerül. Ezt követően csak a házasulandó felek lakását jelző kerületszám és házszám van feltüntetve, illetve idegenből érkezett személyek esetében illetőségi helye és foglalkozása. Éppen ezért ezeknek a számoknak a feloldása nem lehetséges a felszabadulás előtt érvényben lévő kerületi beosztás ismerete nélkül. A falu kül- és belterülete öt kerületre oszlott az alábbi módon: í Kerület: A Császártöltés-Vadkerti úttól északra eső belterület 1-től 412 számig terjedő házai, illetve az első világháború után az Űjfalui rész (428 ház), íí. Kerület: A Császártöltés-Vadkerti úttól délre eső belterület. III. Kerület: A belterület 1-től 627 sz. házig (Polgárdi kivételével) -f- a délre fekvő külterület 1-től 262. sz. házig. IV. Kerület: A Császártöltés-Vadkerti úttól északra eső külterület 1-től 179 házig. V. Kerület: Polgárdi rész a Szilasi erdőtől nyugatra-délnyugatra 1-től 64 sz. házig. 1907-ben 83 házasságkötés történt 1908-ban 72 házasságkötés történt 1909-ben 95 házasságkötés történt 1910-ben 63 házasságkötés történt 1911-ben 92 házasságkötés történt 1912-ben 102 házasságkötés történt, ebből szeptember 17-ig 27 eset, amelyet hiányosan regisztráltak, vagyis úgy, hogy az utca és házszám nincs megjelölve, így a házasulandók beazonosítása nem lehetséges. 1912. szeptember 24-től teljes kijegyzésünk van: 254