Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Szabó László: Család-, üzem- és munkaszervezet Kecelen a XIX. század végén és a XX. század elején

Csupán a legutóbbi harminc évben a kertkultúra és szőlő- gyümölcstermesztés szakította el a szálakat, s tette a tanyát másodlagossá a gazdasági életben. Bizonyos hagyományos típusok azonban megőrizték napjainkban is a tanyai-családi üzemszervezeti formát. A keceli parasztüzem egyes ágazatainak aránya, kapcsolódása és a kiemelt, jövedelmező üzemág (növénykultúra vagy állatállomány) jellege azonban változott. Az első világháború előtt Kecelen az állattartás és földművelés egy üzemen belül egymás mellett párhuzamosan létezett, legfeljebb kényszerből kapcsolódott igazán össze. A két világháború között fokozatosan változik a helyzet, s a szőlő- és gyümölcskultúra intenzívebbé és minőségibbé válása megbontja a hagyományos szerkezetet, bizonyos gazdaságoknál körforgás indul meg az egyes üzemágak között. Üj üzemtípus jön létre a (középgazdaságoknál, amely a szőlő— gyümölcs—állattartás—földművelés hármas egységére épül, s elsősorban az állatállományt teszi minőségivé. Kecel ilyen üzemtípusa különbözik a Duna— Tisza közén ismeretes kertkultúrákra, szőlőre épülő területek jellegzetes üzemtípusaitól (Nagykőrös, Kecskemét, Cegléd). Kecelen csupán kiegészíti a hagyományos gazdasági szerkezetet az új üzemág, s belső mozgást indít el, míg amott maga a szőlő, a gyümölcs vagy kert önálló, mástól független üzemmé is válhat. Ezt a fokot, más körülmények között, Kecel üzemszervezete csak napjainkban érte el, amikor speciálisan egy kultúrával foglalkozó gazdaságok is jellemzővé váltak a szakszövetkezethez kapcsolódva.

34 IV. A munkaszervezet kutatása a társadalomnéprajzban viszonylag a legkimunkáltabb. Fogalomrendszere, tipológiája, belső szerkezeti felépítése eléggé világos és tisztázott. A néprajzkutatás megkülönbözteti egymástól a munka és a paraszti munka fogalmát, s ez utóbbi kategóriába közgazdasági értelemben munkának nem tekinthető, objektíve nem célszerű tevékenységet is besorol azon az alapon, hogy a közösség tudati szintjén bizonyos cselekmények (rítussal, 'kultusszal, szórakozással, társas élettel összefüggő munkák) hasznosnak, célszerűnek, tehát valóságos munkának tűnnek.

35 Egy közösség munkaszervezetét feltétlenül jellemzi az, hogy milyen széles a paraszti munkák terrénuma, mekkora helyet foglalnak el a vélt munkák a munkaszervezet egészén belül. Kecelen úgy tűnik, hogy az utolsó száz esztendőben meglehetősen racionális volt a paraszti munkaszervezet, s igen kevés szerepet kaptak a vélt munkák. Ennek oka, hogy a faluközösség laza szerkezetű volt. A tanyavilágban szétszóródott lakosság önmaga családi gazdaságába zárva élt, viszonylag kevés szál kötötte az egyes üzemeket össze, s a társas élet télre való korlátozása, illetve a faluban való heti egy szórakozási alkalom megfosztotta a közösséget számtalan olyan közösségi rítustól, kultikus cselekménytől, társas alkalomtól, szórakozástól, amelyek zárt faluközösségekben konzerválták a vélt munkák körét. Nem jelenti ez Kecel népének magasabb tudati szintjét, iskolázottabb voltát, csupán a közösségi alkal34 Kecel nem alakított ki specializált növénykultúrát, mint a szomszédos Kalocsavidék a paprikát, Nagykőrös az uborkát, gyümölcsöt, Kecskemét a barackot, szőlőt, Makó a hagymát vagy Szeged a fűszerpaprikát. A keceli meggy futhatott volna be hasonló utat, de már későn bontakozott ki termelése. ERDEI Ferenc é. n. mindenütt a kertészfalvakat emeli ki, mint a paraszti viszonyok között utat találtakat. 35 SZABÓ László, 1969.; SZABÓ László, 1970.; A magyar néprajzi lexikon megfelelő címszavai. 220