Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)
N. Bereznai Ilona–Novák László: Nagykőrös népélete a századforduló idején
tek hozzá, hogy ezt kibírja az ember, kivált, aki nem volt hozzászokva. 23 Volt azonban a toronyban egy óra is ! Ez fertályonként ütött. Ez is felért egy kisebbszerű harangozással. Ezt az óraütést aztán a toronyőr trombitája követte, aki minden óraütésre körüljárt a torony erkély en és mind a négy oldalon trombitával jelezte, hogy ébren van. Egyszer felmentem édesapámmal oda az erkélyre, csodás szép kilátás volt onnan, és pokoli szél fújt. Elképzelni is rettenetes volt, hogy télen mit szenvedhetett a hidegtől az öreg bakter. Megkérdezte tőle az édesapám : — Mondja bácsika, mi fizetése van magának? — Négy forint havonta kéremalásan — feleli. — Hát aztán azért a súlyos szolgálatért elégnek tartja ezt kend? — faggatja tovább édesapám az öreget. — Nem mondhatnám, hogy valami túlságosan sok, dehát, a méltóság megéri. Volt ezen kívül még hajnali harangozás, reggeli istentiszteletre harangozás, déli harangszó, délutáni istentiszteletre hívogató esti harangszó. Hát, hogy ezek a 'harangok el nem koptak, máig sem értem !" A „Judi néni" című írásában Bakos Géza érdekesen szól a körösi szokásokról. „Messze vidéken a legkiválóbb gazdaasszony hírében állott Judi néni. Varga János bácsinak, nagy apámék hűséges béresgazdájának volt hitvestársa. Noha János bácsi a cselédség között előkelő pozíciót töltött be — hiszen előljáró és igazlátó 24 is volt — Judi néni ezt a megkülönböztetett állását nem urizálásra, pöffeszkedésre használta fel; hanem arra, hogy jó példaadással járjon a többi asszonyok előtt munkában, háza tájának takarításában és ügyes gazdálkodásában. Az ő kimmenciós földje volt leghamarább bekapálva, nem lehett ott egy szál gazt se találni. Neki volt legkorábban rántani való csirkéje; az ő puslkyái nem döglöttek, mikor a mérgüket hányták, mert ha száz is volt, nem restellette reggelenként a lábukat petróleummal megmosni. Ö tömte a legszebb libákat Márton napra. 25 Arra eset nem volt, hogy tömés közben valamelyiknek torkán akadt volna a kukorica. Nehezményezte is János bácsi, hogy jó volna már ha egyszer valamelyik meg akarna fulladni, hogy el kellene hirtelen vágni a nyakát. Akkor legalább neki is jutna egy kis lúdhús, mert a Judi sajnálja a hasától, ő csak elpiacozza. Igaz, nagy pénzért, mert 4—5 forintot is kap egyért; azon pedig egy jó csizmát lehetett akkoriban vásárolni... Egészen kicsi gyerek voltam, mikor Judi nénit megismertem. Megvallom eleinte nagyon féltem tőle. 23 A református egyház a XIX. század elején korlátozó intézkedéseket foganatosított, amik azonban a gyakorlatban végül is kevésbé érvényesülhettek. Tanulságos felidézni a nagykőrösi református egyháztanács (consistorium) 1803. december 11-én hozott határozatát: „Hogy a' Köz=Rendű Lakossoknak, a'kik gyakran magok megerőltetésével is megholt kedvesseik el takaríttatására sokat költenek, mod és alkalmatosság a helytelen költségre ne szolgáltasson, meg határoztatott, hogy egy átallyában a Közönséges Lakosokk' a hírharang húzatás meg ne engedtessen fizetés mellett is; hanem ha az Egyházi Rendből, nevezetessen a' Prédikátorok közül vagy pedig a Professor meg halálozna, úgy nem külömben a N. Tanáts Tagjai közzül valak i ki múlva, annak részire a hír harang ha kívántatna ingyen minden fizetés nélkül meg huzattasson: ha pedig azokon kívül valaki a' Helybeli földes Urak közzül meg halván annak részire kívántatván, meg engedtetik azoknak is... azért tartozzanak a helybeli Rfta Ecclésia Cassájába 3. Rfkat fizetni... ha pedig más Vallás béliek... hat Rftokát tetetni." Prot. Eccl. Ref. NKörösiensis 1795—1805. 24 „Az igazlátóra volt bízva a takarmányozás, abrakolás, ö volt felelős, hogy az uraság jószága megkapja a kiszabott abrakot" — jegyzi meg id. Bakos Géza. 25 A Mátyás napi (november 11.) lúdtorozás jelesnapi szokás a Három városban. NÓVÁK László, 1986. 326. 178
