Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

N. Bereznai Ilona–Novák László: Nagykőrös népélete a századforduló idején

rótta. A városnak volt egy kirándulóhelye, a Cifra kert.

0 Igen primitív, néhány orgonabokor, meg muskátliból állt a park, volt azonban benne egy kis fából épült vendéglő, néhány zöld asztal, ikuglipálya. Ide járogatott ki esténként a fiatalság egy kis jobb levegőt szívni, mert a városban akkora por volt, mikor este behajtották a gulyát a legelőről, hogy meg lehetett fulladni. Ide ment ki a Cifra kertbe édesapám édesanyámmal. Hát ez volt a bűne. Nagyanyám, mikor vacsorára hazaértek, igen komoly ábrázatot vágott és határozott hangon magához parancsolta édesanyámat. — Hallod-e lányom! — így kezdte — nagyon jól tudhatod, hogy én jó anyósod voltam, mindég szeretlek is most is, éppen azért mondom, hogyha jóban akarsz velem lenni továbbra is, akkor ki ne merj menni többé a Cifra kertbe. Mert ahol lyányok szolgálnak ki és rávihognak a férfiakra, az olyan hely nem tisztességes asszonynak való. Meg még azt is hallom, hogy sört ittál! Űri asszony nem jár kocsmába és még kevésbé iszik, különösen sört." Édesanyám szemlesütve hallgatta a jóindulatú korholást és belátta, hogy helytelenül cselekedett. — Hja, akkor még ilyen erkölcsök voltak! Különben nem nagyon emlékszem öreganyámra, csak azt tudom róla, hogy késő öregségére valami gyomorbaja 'keletkezett s az akkori orvostudomány minden estére húslevest ajánlott, mert az könnyen emészthető és nagyon tápláló. Ezt a rendelést be is tartotta híven, délben mindig eltétetett magának egy tányér jó erős húslevest, de megtoldotta még egy kis főtt hússal, krumplival és mártással is. Ez volt az ő külön vacsorája, azután megvacsorázott velünk rendesen a mi ételeinkből." Bakos Ambrusné nemzetes asszony tartotta kezében a gazdaság irányítását.

10 „Nyughatatlan, izgékony, folyton tevékenykedő volt még öregségére is. Egész évben járta naponta kocsival szölleit, tanyáit, mindig úton volt, parancsolt és perpatvarkodott feleseivel. Egyszer, erre nagyon jól emlékszem, Húsvétra kedveskedni akart neki Bányai Ambrus gazda, aki feles szántója volt és hozott egy pár szép rántanivaló csirkét. — Vidd vissza, nem köll — ripakodott rá — köpésen nőtt, edd meg magad. Ilyen nagy hatalom volt holta napjáig, míg 83 éves korában magához szólította az Ür." Bakos Ambrus háza a Szolnoki út elején állott, közel a református templomhoz. Bakosné nagyasszony halála után, leánya, Bakos Rozália oda költözött. Róla meleg hangon emlékezik meg az unokaöccs, sok érdekeset mondva el Kőrös históriájáról, népéletéről. „Most aztán felszabadult az én Rozi néném, mert ő volt addig édesanyja ápolója, és vissza költözött a nagy templom mellé a Kossuth térre, az ősi Bakos házba, ahol öregapámmal laktak azelőtt. Itt mesélgette nekem öreg néném a 48—49-es éveket, mikor az udvaron táboroztak a horvát katonák, a tábornokuk meg ott lakott a kis szobában náluk, abban a rövid ágyban aludt, amelyben én kétrét görnyedtem. Ott ültek öregapámék a konyhában a búbos kemence padkáján a város nagyjaival meg a református gymnázium tanáraival, akik között nem kisebb nagyságok voltak akkor, mint Arany János, Szász Károly a későbbi püspök, Galgóczy Károly akadémiai tag, Mentovich Ferenc, Ádám Gerzson, szóval az akkori szellemi élet elitje.

11 Ott pipáz9 Széchenyi fürdőkertnek nevezték hivatalosan. Itt áll az egykori gőzfürdő épülete, itt épült fel az 1870-es években a Svájciház, 1900-ban pedig a Zenepavilon és a „nyári múlatóhelyiség", az Aréna. NÓVÁK László, 1989. 427—431. 10 A körösi társadalom vizsgálatakor erre vonatkozóan értékes néprajzi értékelést ismerhetünk meg. SZABÓ István—SZABÓ László, 1978 11 A jeles tanárok 1848/49-ben még nem voltak Kőrösön, ők 1850—1852. között fordulhattak meg id. Bakos Ambrus házában. 169