Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Farkas Péter: Néprajzi vonatkozások a múlt századi nagykőrösi sajtóban

A bolti kontó — nem hazudom — 700—800 frtot megüti. Talán sehol sincs a kelme-boltosoknak oly jó üzletük, mint nálunk télen. A lakodalom hetedhét országra ha nem szól is, de hetvenhetedik szomszédra bizonyára. Amelyik leányzó ráadja magát, hogy parasztosan délelőtti órákban legyen az esküvő, annál ebéd vagyon s áll: lúdgége-leves, paradicsom torma-szósz marhahússal, töltött káposzta, pacal, túrós rétes, pecsenyék, 40—50 drb torta, 10 muzsikus, 20 akó bor, 2 napos lakodalom. De ne szóljuk meg népünk ártatlan lakodalmi szokásait s ne tegyük nevetségessé, mert hiszen nem nevetséges dolog, mikor gazduram a lakodalom mámora után összeszámítja, hogy leánya kiházasítása bizony elvitt egy darab ezresét .. ,"

134 Sajnos a lakodalmi szokásokról nem szól a cikk. Mindössze egy jóval későbbi bűnügyi hírből derül ki, hogy a lakodalomban szokásban volt — ez esetben revolverrel — díszlövéseket leadni.

135 Amiként a lakodalmi, ugyanúgy a temetési szokások leírása is hiányzik a korabeli nagykőrösi sajtóból. Annyi azonban mégis megtudható, hogy még 1880ban is háztól temettek, de már felmerült a gondolata egy halottasház megépítésének. Főként azért, mert a sáros utcákon egyáltalán nem volt könnyű a temetési meneteknek végighaladnia. Különösen sokat szenvedtek az időjárás viszontagságaitól a tanítóképzős diákok, akik énekelni voltak kötelesek a temetéseken.

136 Az elhunytat halottaskocsin vitték a háztól a temetőbe. Ám, mint a NagyKőrös írja 1879-ben, a „halottaskocsira eddig nem valami nagy figyelem fordíttatott nálunk, mert sokszor úgy megfakult és elkopott, hogy szinte lesírt róla a fekete koporsó. Most azonban úgy halljuk, hogy az egyházi elöljáróság új és fedeles gyászszekeret készíttet a fővárosiak mintájára."

137 Érdekességként megemlítjük, hogy ha nem is Nagykőrösön, de a környékén ismerték a fáklyás temetés szokását is.

138 NÉPKÖLTÉSZET A Nagy-Kőrös című lap rendszeresen közölt népdalokat, pontosabban katonanótákat a boszniai okkupáció idején (1878-ban) ezek azonban bizonyíthatóan nem nagykőrösi keletkezésúek voltak. Az újság valójában tanítani kívánta ezeket a dalokat. Nagykőrös keletkezésű és tárgyú „népdalt", helyesebben nótát egyet találtunk az egykori újságokban: 134 A kiházasításról. (Farsangi cikk.) Nagy-Kőrös 7. (1884) 4. sz. (jan. 27.) 2. 135 „A vádolt kihallgatása majdnem két órát vett igénybe, miután eleinte tagadott, azt állítván, hogy a revolvert, melylyel atyjára lőtt, nem gyilkossági szándékkal vásárolta, hanem Székely Márk fiának lakodalmán — melyre hivatalos volt — a szokásos üdvlövésekre akarta használni..." Nagy-Kőrös 14. (1891) 9. sz. (márc. 1.) 4. 136 Temetkezésünk. Nagy-Kőrös 3. (1880) 48. sz. (okt. 28.) 2—3. 137 Nagy-Kőrös 2. (1879) 44. sz. (nov. 2.) 3. 138 „Ballá Károlyné szül. Hirschmüller Eleonóra asszonyt néh. Ballá Károly érdemes tudós, pótharaszti birtokos s a »N.-Kőrös története« megirójának (?) özvegyét f. hó 3-án nagy ünnepélyességgel temették el Üj-Hartyánon. A koporsót a vidék legidősb és legtekintélyesebb birtokosai s a község tisztviselői fáklyákat tartva kisérték a Ballá család sírboltjába." Nagy-Kőrös 1. (1878) 6. sz. (febr. 10.) 3. 162