Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Novák Lászó: A jószágállomány fajtaösszetételének változásai a XVIII–XIX. században és a XX. század első felében

haza a legelőről a tehéncsorda és áll meg a nagy kapu előtt a Virág tehén, hogy kifejhesse Rézi néném az esteli tejet. Már közeleg az óriási porfelhő, amit a kövezetlen úton a rengeteg tehén felver. Megérkezik a kapu elé a Virág, beeresztik az udvarra és Virág siet a jászolhoz, ahol most be van készítve részére az ízletes zsenge kukorica fattyú. Röviddel ezután távoli csengők hangja hallik, lassan közeledik az andalító zene. Jönnek haza a Feketéről a módos, négyökrös parasztgazdák. Mindnek négy ökre van befogva a szekerébe: az első csás ökör nyakában egy tenyérnyi vastag, szépen kicifrázott sárgarézcsattos szíjon lóg a csengő, mely a méltóságteljes, lassú lépésekre ütemesen harangoz. így jönnek szép sorjában a gazdák, mind csengős ökörfogatokkal. Természetesen akkor már híre, 'hamva sem volt még a tarka marhának, csak a magyar marhát ismerték, szép címeres szarvú, hófehér állatok".

12 A század elején már megváltozott a helyzet. A pirostarka marha már jelentős számban volt Nagykőrösön is az 1895. esztendőben, némi túlzással szólt a szürkemarha egyeduralmáról az emlékező. Az 19ill-es összeírás az ökörállomány csökkenését dokumentálja, de Jászberénynek még ekkor is vezető szerep jut 21%-os részesedéssel. Ebben az évben Hódmezővásárhelyen található a legkevesebb ökör, amely az összes marhaállománynak mindössze 10,6%-át alkotta. Utána következett Karcag (11,5%-os, Debrecen 8,3%-os aránnyal. Az ökörállomány a szürkemarha visszaszorulásával csökkent. A pirostarka ökröt már nem fogatolták, inkább a lovat 'használták. A XIX. században bekövetkezett belter jesedés, a korszerűbb földművelő gazdálkodás a lótenyésztést helyezte előtérbe. Ezt igazolja az 1895. évi állatöszszeírás, amely szerint félszer, vagy még egyszer akkora volt a lóállomány, mint a szarvasmarháé. Nagykőrösön mindössze felét alkotta a ló a szarvasmarha-állománynak. Galgóczy említi, hogy Kőrösön a kisebb gazdák inkább ökröket tartottak, mint lovat, mert a mezőgazdasági munkákra azt alkalmasabbnak tartották, és szekeret is vontattak vele. A nagyobb gazdaságokban a ló elsődlegesen a fogatolásra szolgált.

13 E megállapítás is vonatkoztatható az egész Alföldre, hiszen az erős testalkatú ökörrel szántani jobban lehetett, mint lóval. A legelőfelosztás után azonban, a ló fokozatosan vette át az ökör szerepét a mezőgazdasági munkákban is. Tekintve a szarvasmarha, illetve az ökör jelentőségét, a lótenyésztés csak később lendülhetett fel. Tanulságos felidézni VAHOT Imrét, aki 1853-ban arról ír, hogy Kecskeméten a lótenyésztés „csak igen gyönge lábon áll", nem megfelelő a mezőgazdasági munkára a ló. Futásban viszont „kitűnőek az itteni magyar fajlovak". „Idomzatára nézve a kecskeméti ló kellőkép szabályos, azonban nagyságára nézve nem igen jelentékeny, de éppen ezért e homökosvidéken észrevehetőleg gyorsabb haladású a nagyobb fajú lovaknál."

14 Tehát, Kecskeméten „magyar fajta lovat" tartottak, s ezt az állományt az állami méntelepekről beszerzett csődörökkel frissítették fel. Az Alföldön a leghíresebb méntelep Mezőhegyesen jött létre a XVIII. században. A falvak, mezővárosok innen hoztak fedezőmént, mint tette a ceglédi tanács is 1840. március 10-én, amikor azt a határozatot hozta, hogy „a' helybeli Gazdák elaljasodott lovaiknak nemesítés által érezhető köz haszon tekintetéből, indítványba hozatván csődöröknek a' Mezőhegyesi Királyi ménesből leendő hozások." Jellemző, hogy a ceglédiek „más 11 Mezőgazdasági Statisztikai Gyűjtemény 1870—1970 Állattenyésztés III. Községsoros adatok. 1. Szarvasmarha-állomány. KSH Budapest, 1972. 12 Bakos Ambrus főbíró unokájának visszaemlékezése. NAJMTDA 91. 1. 13 GÄLGÖCZY Károly, 1896. 519. 14 VAHOT Imre, 1853. 110. 16