Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Liszka József: Adalékok a hátikosárra vonatkozó ismereteinkhez

hozták haza a tűzre való fát.

6 Helembán a lacikast, baszárkát a szőlőben trágyahordásra is használták — elsősorban a férfiak. 2.2. Mostani rövid terjedelmű, elsősorban adatközlő jellegű dolgozatunknak természetesen nem lehet célja a hátikosarak tipológiájának kidolgozása, ill. az eddigi próbálkozások alaposabb elemzése, esetleges módosítása, kiegészítése, ám — az általunk feltárt és bemutatásra kerülő anyag rendezése érdekében — néhány, véleményünk szerint alapvető szempont felvetése elkerülhetetlennek látszik. A hátikosár magyarországi (a mai Magyarország területére vonatkozó!) elterjedésével ERDÉLYI Zoltán foglalkozott a legbehatóbban. Elsősorban a hátikosár készítésének technológiájával, a készítési centrumokkal, elterjedésével foglalkozott, s aprólékosabb tipológiát nem dolgozott ki.

7 PALÁDI-KOVÁCS Attila, aki — ha érintőlegesen is —, több tanulmányában szentelt teret a hátikosár problematikájának

8

, ill. 6 szerkesztette a Magyar Néprajzi Atlasz hátikosárra vonatkozó térképlapjait, már bizonyos tipológiai áttekintésre is kísérletet tett.

9 ERDÉLYI Zoltánnal ellentétben már a terminológiában is egyértelműen különválasztja a takarmány hordásra használatos hátikast az elsősorban női használatban lévő, inkább nagyobb távolságokra befogott hátikosártól.

10 Szempontjával egyet tudunk érteni, hiszen — még ha a két teherhordó eszköz genetikailag valahol találkozhat is — funkcionálisan élesen elkülönülnek egymástól. A női hátikosaraknak öt típusát különbözteti meg: 1. négyszögletes, szilács; 2. kerek, szilács; 3. lapos, lefelé enyhén szűkülő, szilács; 4. alul erősen szűkülő szilács; 5. kerek, hántolatlan fűzfavessző.

11 Véleményünk szerint a kosarak szerkezeti felépítése és funkciója kell, hogy az elsőrangú rendező elv legyen a tipológiai meghatározásnál, besorolásnál, s az anyagnak (szilács, hántolt vagy hántolatlan fűzfavessző stb.) ebben az esetben nincs meghatározó jelentősége. Ennek értelmében a jelenleg rendelkezésünkre álló — nem csak AlsóIpoly menti — adataink alapján úgy véljük, hogy a szóban forgó teherhordó eszköznek a magyar nyelvterületen mindössze két (alap)típusa különböztethető meg: A. Kávás szerkezetű hátikosár (készülhet keskenyebb-szélesebb szilácsból és hántolt, ill, hasított fűzfavesszőből is; lehet szögletes, kerek, lapított forma) B. Fordított csonkakúp alakú, kerek vagy ovális keresztmetszetű, káva nélküli kosár (készülhet szilácsból, hántolt és hántolatlan fűzfavesszőből; formailag enyhén vagy erőteljesen szűkülő). Ennek a két (alap)típusnak aztán természetesen számtalan altípusa, ill. variánsa különböztethető meg (az is hosszabb elemzés tárgyát képezhetné, hogy egyáltalán mit tekinthetünk altípusnak és mit variánsnak, esetleg táji variánsnak. Véleményünk szerint azonban a kosár anyaga még ebben az esetben sem játszhat elsődleges szerepet!). A vizsgált terület falvaiban a hátikosárnak mindkettő, a fentiek értelmében meghatározott, egymás mellett, párhuzamosan használatos típusát sikerült rögzítenünk (10. kép). 6 Nagybörzsönyben a szőlőből a venyigét is hátikosárba pakolva vitték haza az asszonyok (NÓVÁK 1977, 228, 5. kép). 7 ERDÉLYI, 1965 8 Főleg: PALÁDI-KOVÁCS, 1973a, 513—515; PALÁDI-KOVÁCS 1973b; PALÁDIKOVÁCS, 1979b 9 PALÁDI-KOVÁCS, 1979b, BARABÁS, 1987, 218—219 10 PALÁDI-KOVÁCS, 1979a; PALÁDI-KOVÁCS 1979b 11 PALÁDI-KOVÁCS, 1979b; BARABÁS, 1987, 218 111