Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Hála József: Emberi erővel mozgatott kerekes és csúszó járművek Perőcsényben

A román szánkó Perőcsényben több portán megtalálható, ma is használják, de csak télen, havon. Tűzifát szállítanak vele az erdőből (ilyenkor régebben lovat is fogtak elé), a rövid fákat keresztben, a hosszúkat hosszában rakják rá és a rakományt megcsatóják. ERDÉLYI Zoltán írta, hogy „Rendszerint azonban — télen — csak a saját szükségletükre szánt fáért mentek az erdőre román szánkóval. »Egész szánkó karavánok mentek az erdőre faé, elöl az ember húzta, hátul meg az asszony taszította, vagy fogta vissza. Mikor mit kívánt az út.-«"

14 Használták és használják még pl. szalmahordásra, krumplit, zöldséget vittek vele haza a pincékből, disznóöléskor forrázó teknőt, levágott disznót stb. szállítottak vele. A íaZpait szalonnával kenték meg, hogy jobban csússzon. Ha a járművet fékezni akarták, megláncóták: az egyik taZpán átkötöttek egy 30—40 cm-es láncot, amelyet csúszás közben a Zab tartott meg. Nagy lejten mindkét íaZp alá tettek láncot. A SZÁLLÍTÓ ESZKÖZÖK KÉSZÍTŐIRŐL A börzsönyi falvakban sok férfi magas szinten értett és ma is ért a fa megmunkálásához. A különféle gazdasági és háztartási eszközök (köztük a különböző szállító járművek) készítésében különösen Kóspallag, Diósjenő, Bernecebaráti, Kemence, Perőcsény és Nagybörzsöny lakói jeleskedtek és jeleskednek.

15 A famegmunkálás specialistáit Perőcsényben jó faragóként, mesterkedő emberként tartotta és tartja számon a falu népe. „Szociális helyzetüket tekintve a falu társadalmának minden rétege képviselve van körükben, zömüket azonban kisparasztok és földdel egyáltalán nem bíró napszámosok alkotják. Az ő számukra az erdei munka, ölfavágás, fuvarozás, szénégetés, faragás nemcsak a megélhetés egyik forrása volt, hanem rossz esztendőkben egzisztenciájuk labilitása miatt létalap." — írta róluk INDRA Erika.

16 Sok gazdaságban volt (és több helyen ma is van) faragóbak vagy faragószék és megtalálhatók voltak a famegmunkálás más eszközei (a faragókés, a különféle fűrészek, balták, szekercék, gyaluk, vésők, 'körzők stb.) is. Aki nem értett kellő mértékben a faragáshoz „ha szüksége volt valamire, egyik jó faragónak ismert pajtását, vagy komáját kérte fel a munkára, akinek a szívességét megállapodás szerint visszasegítéssel, borral, terménnyel viszonozta."

17 Perőcsényben a XX. század első felében a famegmunkáláshoz legjobban Együd János (hordó), Darányi András Pápa (szekér, hordó, kád stb.), Matyó Bálint (Kajtyi Matyó) főleg szekér, kocsi, kerék), Molnár Gábor (ácsmunkák) és Mezei János (kocsi, szekér) értett.

18 A faluban tevékenykedő jeles specialistákon kívül gyakran készíttettek kocsi- és szekérkerekeket a nagybörzsönyi Raitinger Jánossal is. A járművek vasalását a falu két kovácsa, Bartos István és Győri József végezte. Perőcsényben ma is többen értenek a famunkákhoz. E tekintetben leggyak14 ERDÉLYI Zoltán, 1958. 395. 15 GÖNYEY Sándor, 1940.; ERDÉLYI Zoltán, 1958., 1965.; SCHRÄM Ferenc, I960.; INDRA Erika, 1967.; PALÁDI-KOVÁCS Attila, 1973/b 512—515, 519.; 1979/b; IKVAI Nándor, 1977/a 207, 208, 210., 1977/b 637—638.; SZABÓ István—SZABÓ László, 87—89.; K. KOVÁCS László, 1979. 332. 16 INDRA Erika, 1967. 25. 17 INDRA Erika, 1967. 25. 18 Együd János, Mezei János, Matyó Bálint és Molnár Gábor tevékenységéről részletesen írt: INDRA Erika, 1967. 60—85. 105