Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Gunda Béla: A teherhordóeszközök néprajzához

GUNDA BÊLA A TEHERHORDÓESZKÖZÖK NÉPRAJZÁHOZ Ismeretes, hogy a Kaukázusban és a Balkánon a mezőgazdasági eszközök (pl. bulg. palamarka 'Halmraffer', dikánja 'Dreschschlitten, tribulum') és a szo­kások (pl. jóslás vízzel telt edénybe helyezett tárgyakból, újesztendei rituális sütemények, a fatörzsek rituális elégetése, az újesztendei első vendég kultusza, a varázslók szellemének harca idegen szellemekkel) feltűnően megegyeznek egy­mással. 1 Ez az egyezés a legtöbb esetben túlterjed a Balkánon és a Kaukázu­son, így a tribulum az egész Mediterránban, a Kaukázusban és Előázsiában is­mert s már az Ókorban használatos volt. 2 A grúzoknál, örményeknél használa­tos kalásztördelő csipesz a spanyol Asturiában is feltűnik. 3 A közelmúltban hív­tam fel a figyelmet arra, hogy a kaszakalapálásnál használt üllők egyik for­mája Portugáliától Európán át a Kaukázusig követhető. 4 Az eurázsiai hegyi övezetben — a Pyreneausoktól a Pamirig — az eszkö­zök, szerszámok hasonlósága az ökológiai viszonyokkal magyarázható. A kör­nyezethez való alkalmazkodás az életmódot hasonlóvá teszi, A pásztoroknak a téli és nyári legelők között kell vándorolni. A hegyekben vontatóeszköznek leg­alkalmasabb a lombos ág; csúszóka, nyári szánkó. A hasonlóságok okának fel­tárása azonban bonyolult lesz, ha nyelvi egyezések is feltűnnek. Meggyőződé­sem, hogy a Pamirtól a Pireneusokig a magas hegyvidékeken megrekedtek a preindoeurópai műveltség egyes maradványai is. A kételkedők tanulmányoz­zák J. HUBSCHMID tanulmányait. A feltűnő egyezéseket néhány teherhordó eszközzel szeretném gyarapítani. Még 1929-ben Afganisztán mezőgazdálkodásáról megjelent az ethnographia részére is gazdag megfigyeléseket nyújtó könyv. 5 Az egyik szerző, N. I. VA VI­LOV, a kitűnő orosz genetikus, aki a szovjet terror áldozata lett. A könyv szinte hozzáférhetetlen ritkaság. Én azt a példányt használom, amelyet N. I. Vavilov ajándékozott gróf Teleki Pálnak. A szerzők elmondják, hogy Észak-Afganisztán alsóbb régióiban lakó tádzsi­koknál a legelterjedtebb a szamárhátra rakott kettős kosarakban való teher­szállítás (6. kép). A kosár használata az iszákra emlékeztet. A vesszőből font kettős kosarat átvetik a szamár hátán. A kosarak a szamár két oldalára lelóg­nak, így szállítják pl. a trágyát. A magas hegyekben vesszőből font, kúpalakban végződő hátikosarat használnak. így cipelik a nők a tűzifát (Kafiristan) (5. kép). A tadzsikok a gabonát, a szénát három deszka közé helyezve viszik a hátukon (1. kép). Ezek a deszkák elég hosszúak. A hátra felvéve magasan a fej fölé nyúlnak (3. kép). Kafiristanban, Punjshirban lakó tadzsikok a deszkák helyett villás ágat használnak, amelyre ráhelyezik a szénát és egy doronggal leszo­1 MOSZYNSKI, 1934. 97—107. 2 LUQUET-RIVET, 1933. 613—638. 3 CITAJA, 1960. 318. 4 GUNDA, 1989. 237—252. 5 VAVILOV BUKINICH, 1929. 93

Next

/
Thumbnails
Contents